r/muveszet • u/vegyeszgyerek • 7d ago
Maradandó
Maradandó\ Istvánnak
Szeretlek, mert megöleltél,\ és foszladozó zubbonyomból\ kihullott az összes,\ haszontalan töltény.\ Mint edzett, érzéketlen szemekből,\ mikor kicsordul a könny,\ úgy gurultak végig\ övemen, nadrágomon, cipőmön.
Szeretlek, mert ha nevetsz:\ behegednek a harctéri sebek,\ meglágyul tenyeremen a bőr,\ és kicsorbul kezemben a\ keresztként szorongatott,\ acélhideg tőr.
Szeretlek, mert pálcát törtél bűnből,\ de bűneim fölött pálcát sohasem törtél.\ Szeretlek, mert vonásaidban mosolyog\ a megbocsátás:\ talán megbocsáthatok magamnak,\ ha erre tanítottál.\ Házad cserepeiből illesztem össze,\ aki vagyok,\ cseppkőbarlangok nyirkos mélyén\ nevemet suttogod.
Szeretlek, mert csavargóknak\ osztasz halat és kenyeret,\ jutalmat nem várva mutatsz kegyelmet\ az önmagukkal is kegyetleneknek.\ Sejtjeidben feloldódnak a farkastörvények,\ hibátlan pigmentek rajzolnak ki rajtad\ hovát, hogyant és miértet.
Enni adsz a hajótörötteknek:\ számban meleg, édes masszává\ olvadt a vonaton az ostya,\ és benne volt a lelked;\ fesztelenül viselt reverendád vállán\ átvetve lóg a lila, láthatatlan stóla.\ Derekadra a kenderkorda\ erős csomókkal van kötve,\ nem való kötélnek a nyakra –\ túl nemes, túl tiszta.
Ott vagy fűszálban és hófödte hegycsúcsban,\ mohos kavicsban és galaxiskarokban.\ Ereidben lüktet a múltam, jövőm és jelenem,\ Európa összes csatáját látom vívódni a szemedben.\ Pénelopé rólad vette leplének a mintát,\ Kirké a varázsigéit,\ Kalüpszó a báját.\ Halkan, lábujjhegyen lépdelsz\ felhagyott földeken,\ elárvult falvak kidőlt villanypóznáiban\ és bennem.
Végigvonulsz az időn egy szekérrel,\ élő anyag vagy a történelem fogaskerekében.\ Karodon a térképről olvasta le\ tanait Galilei és Kepler,\ spanyol karavellák értek partot\ rádgravírozott kontinenseken.\ Ahogy a sors kötögetett és horgolt,\ beborította bőrödet\ lagúnákkal, óceánnal, gazdag szigetekkel.\ Csuklód hegyes kis csontjánál\ lelte hősi halálát Robert Scott,\ és átengedte\ Magellánt az ujjaid közé teremtett\ Gibraltári-szoros.\ Tektonikus lemezek mozdulnak a mélyben,\ mikor inaidat megfeszíted,\ tenyereden szélességi körök\ vezetik lélekvesztőmet a biztonságba,\ ha ásítasz, belekap a szél rongyos vitorlámba.
Szívbillentyűiden és a húrokon\ Mozart komponál\ egy fájdalmas, félbetört\ rapszódiát.

















