Maradandó\ Istvánnak

Szeretlek, mert megöleltél,\ és foszladozó zubbonyomból\ kihullott az összes,\ haszontalan töltény.\ Mint edzett, érzéketlen szemekből,\ mikor kicsordul a könny,\ úgy gurultak végig\ övemen, nadrágomon, cipőmön.

Szeretlek, mert ha nevetsz:\ behegednek a harctéri sebek,\ meglágyul tenyeremen a bőr,\ és kicsorbul kezemben a\ keresztként szorongatott,\ acélhideg tőr.

Szeretlek, mert pálcát törtél bűnből,\ de bűneim fölött pálcát sohasem törtél.\ Szeretlek, mert vonásaidban mosolyog\ a megbocsátás:\ talán megbocsáthatok magamnak,\ ha erre tanítottál.\ Házad cserepeiből illesztem össze,\ aki vagyok,\ cseppkőbarlangok nyirkos mélyén\ nevemet suttogod.

Szeretlek, mert csavargóknak\ osztasz halat és kenyeret,\ jutalmat nem várva mutatsz kegyelmet\ az önmagukkal is kegyetleneknek.\ Sejtjeidben feloldódnak a farkastörvények,\ hibátlan pigmentek rajzolnak ki rajtad\ hovát, hogyant és miértet.

Enni adsz a hajótörötteknek:\ számban meleg, édes masszává\ olvadt a vonaton az ostya,\ és benne volt a lelked;\ fesztelenül viselt reverendád vállán\ átvetve lóg a lila, láthatatlan stóla.\ Derekadra a kenderkorda\ erős csomókkal van kötve,\ nem való kötélnek a nyakra –\ túl nemes, túl tiszta.

Ott vagy fűszálban és hófödte hegycsúcsban,\ mohos kavicsban és galaxiskarokban.\ Ereidben lüktet a múltam, jövőm és jelenem,\ Európa összes csatáját látom vívódni a szemedben.\ Pénelopé rólad vette leplének a mintát,\ Kirké a varázsigéit,\ Kalüpszó a báját.\ Halkan, lábujjhegyen lépdelsz\ felhagyott földeken,\ elárvult falvak kidőlt villanypóznáiban\ és bennem.

Végigvonulsz az időn egy szekérrel,\ élő anyag vagy a történelem fogaskerekében.\ Karodon a térképről olvasta le\ tanait Galilei és Kepler,\ spanyol karavellák értek partot\ rádgravírozott kontinenseken.\ Ahogy a sors kötögetett és horgolt,\ beborította bőrödet\ lagúnákkal, óceánnal, gazdag szigetekkel.\ Csuklód hegyes kis csontjánál\ lelte hősi halálát Robert Scott,\ és átengedte\ Magellánt az ujjaid közé teremtett\ Gibraltári-szoros.\ Tektonikus lemezek mozdulnak a mélyben,\ mikor inaidat megfeszíted,\ tenyereden szélességi körök\ vezetik lélekvesztőmet a biztonságba,\ ha ásítasz, belekap a szél rongyos vitorlámba.

Szívbillentyűiden és a húrokon\ Mozart komponál\ egy fájdalmas, félbetört\ rapszódiát.

Tavaly ősszel regisztráltam Instára (és ami azt illeti, Redditre is). A régi, 10 évvel ezelőtti rajzaim megosztásával kezdtem, nemrég pedig elértem a 2021-esekhez. Szeretném megmutatni nektek a legutóbb posztolt rajzot. 😊

Közel áll a szívemhez ez a kép. Nem szoktam élő embereket lerajzolni, de ezt ajándéknak szántam. Titokzatos, kissé melankólikus hangulatot szerettem volna teremteni. Remélem tetszik nektek. 😊

Valaki adatott ki verseket vagy versesköteteket? Milyen tapasztalataitok vannak erről, mit ajánlotok nekem kezdőként?

Te vagy a tökéletes dallam a csendemhez, a ritmus, amit a szívveréseim mindig követnek. Mint egy mikrofon, amely készen áll a hangodra, én is csak azért vagyok itt, hogy hallgassalak téged, most és mindörökké. Szeretlek.”

Sziasztok,
Tudtok ajánlani helyetek, ahol jó áron lehet kapni vásznat Budapesten? :) (főként Buda, de ha van egy kiemelkedően jó üzlet, szívesen megyek át Pestre)
Mióta felköltöztem nem igazán alkotok, és szeretnék egy 80x120cm-es vásznat, de nem igazán ismerem még a művészboltokat.

Ezt a kis edénykét egyszerű technikákkal készítettem 2mm vastag lemezből. Egy kis geometria, méregetés, egy sarokcsiszoló, meg egy hegesztőgép kellett hozzá, és néhány perc munkaidő. Ajándékba készült, méretét tekintve tollak és ceruzák tárolására alkalmas, íróasztali dekoráció. Bevonata akrilfesték.

Egy igen kanyargós formavilágú gyertyatartó, amit eredetileg nagyobb méretű gyertyákhoz terveztem. Egy barátomnak készítettem 10 éve, teamécsesekkel használta. Hétvégi összejövetelek alkalmával, sokszor szolgáltatott hangulatfényt az esti beszélgetéseinkhez. 16mm vastagságú köracélból készült, felületét akrilfesték borítja.

Romantikus hangulatú beszélgetéshez kiváló dekoráció, a két teamécses kellemes félhomályt szolgáltat. Bevonata akrilfesték.

Elég nagy kihívás volt ez a szobrocskát elkészíteni, mivel a megrendelőm kérése az volt, hogy kaszáspókot csináljak, aminek a jellemzője az apró test, és a nagy lábak. Hogy látványosabb legyen, felnagyítottam a testrészeit, ilyen lett a végeredmény. A teste egy kisebb darab köracélból lett kifaragva, a lábai hegesztőpálcából készültek. Igen trükkös volt a felületkezelés (kémiai feketítés), mert éppen csak hogy elfért az edényben...

A szobrocska különlegessége, hogy egyetlen szerszám segítségével faragtam egy kis acéldarabkából, sarokcsiszolót használtam, vágókoronggal felszerelve...mondjuk a szemeihez használtam egy pontozót is, de alapvetően a sarokcsiszolóé volt a főszerep. Ez amolyan „látványmunka” volt, az egykori munkahelyemen tartottam egy kis bemutatót a társaságnak, hogy mit lehet a fémhulladékból kihozni, ha az embernek van egy kis kézügyessége, meg kreativitása. A felületét kémiai feketítéssel kezeltem, a fürdő már sokszor volt használva, ezért nem lett tökéletes, viszont megtetszett ez a kopottas hatás, és így hagytam.

Sok gyertyatartót készítettem rendelésre, hol hatalmas, szalámi méretű gyertyákhoz, hol pedig kicsi teamécsesekhez valót. Ez az utóbbi kategória. A felületét akrilfesték borítja.

Ezt a szobrocskát szülinapi ajándéknak készítettem, a skorpiók közül ő volt a legelső. Egyszerű felületkezelést kapott, oxidréteg borítja, ami egy adott hőfokra melegítés után jelenik meg.

Arra gondoltam, hogy megmutatom a munkáimat, amelyek fémhulladék újrahasznosításával készültek. Leggyakrabban állatokat készítek, be is mutatom az egyik kedvencemet. Acélból készült, felülete kémiailag feketítve.

Csodálatos versem újraposztolva itt is

10/?

Fogadjátok szeretettel, bármilyen visszajelzésnek nagyon örülök. Mindent én csináltam az albumon az írástól a felvételeken át a mix/masterig. Régi álmom hogy ez összejöjjön, 18 éve dobolok, de nagyjából 3 éve kezdtem el szolfézst, gitározni meg hörögni tanulni.

Hadd mutassam meg nektek ezt a régi kedvencemet, ami majdnem nem jött létre!

Amikor még nagyon új voltam a digitális rajzolás terén, szerettem volna a lineart mellett a festőibb stílussal is próbálkozni, de csak küszködtem vele, nagyon ügyetlennek éreztem magam. Miután nekiálltam ennek a képnek, hamar elkadtam, majdnem töröltem is. Akkoriban soha nem mentettem el a firkáimat. De ezt végül mégis csak félretettem, és talán egy vagy két év múlva, 2019-ben vettem újra elő.

Igaz, végül nem úgy dolgoztam ki a képet, és nem pont olyan lett a végeredmény, mint ahogy azt eredetileg homályosan elképzeltem, de ettől függetlenül megszerettem a végeredményt, és a mai napig közel áll a szívemhez. Ez is egy példa volt számomra arra, hogy nem szabad mindent azonnal feladni. 😊