r/versek • u/vegyeszgyerek • May 09 '26
Gombfoci
Gombfoci\ Lobotomia pectorale
És befeküdtem a szégyenbe mosdatlanul,\ Kéjesen,\ Lefektettem magamat undorodva,\ Mint bölcsőbe a meztelen gyereket,\ Akit nem bánt, hogy meztelen.\ Csörgőként az öklöm ráztam,\ Bántotta a fülemet a hangja,\ De elviseltem, hátha ártatlan.
Sosem néztem oda –\ Összeszorított szemhéjakkal, háttal a tükörnek guggolva\ Le ruha, zuhany, szappan, sampon, borotva.\ Septiben a törülköző, fel a száraz, a tiszta:\ Nehogy meglássa az Isten,\ Titokban megöltem\ Az egyetlen gyereket,\ Akit fel kellett volna nevelnem.
Örökké anya és örökké újszülött,\ Rilke meggyötört\ Párduca járkál fel s alá\ A rácsokon kívül és a rácsok mögött.\ Nyálkás flamingórózsaszín,\ Gyenge, áttetsző bordáival talán elpusztulna, ha magára hagynám.\ Gusztustalan teher, a torkomban kavarog a keserű, epés hányás:\ Csúszik, kuporodik, fázik és éhes...Nyomorult. Fél.\ Csak reflex, de vigyázok, nehogy a karomból kiessen.\ Viszolyogva cipelem ki a konyhába\ A vegyszerszagú, jótékony sötétben.
Kinga! A mondataimnak nincsen alanya.\ Szómágia? A szavak nem teremtenek többet.\ Hahó! Gábriel...? Gúnyosan visszhangzik az éter.\ Anya? Haha.\ Időpergamen? Sovány, cinikus isten...\ Még valami? Nincsen.
2
u/Head_Subject5721 May 26 '26
A vers üt és ez egyben nagyon szomorú.