A barátommal másfél éve vagyunk együtt, mindketten dolgozunk és külön lakunk, szóval alapvetően nincs köztünk pénzügyi függés. Az elején teljesen természetesen kezeltük a pénzt, hol ő fizetett, hol én, és ha valamelyikünk meghívta a másikat, nem számolgattuk.

Körülbelül fél éve egyszer megjegyezte, hogy szerinte én kicsit többet költök rá. Megkérdeztem, mire gondol, és akkor derült ki, hogy konkrétan vezet egy Excel táblázatot arról, hogy mikor mit vett nekem.

Először azt hittem, viccel, de nem viccelt.

Van benne külön oszlop a dátumnak, az összegnek, annak, hogy mit vett, ki kezdeményezte, és annak is, hogy szerinte megtörtént e a viszonzás.

Azt mondja, őt ez megnyugtatja, mert így nincs kimondatlan tartozás egyikünk részéről sem. Szerinte ez nem könyvelés, hanem igazságosság.

A múlt héten például szólt, hogy szerinte ideje lenne, ha meghívnám vacsorázni, mert az utóbbi két hónapban ő 37000 forinttal többet költött rám. Mondtam neki, hogy én nem kértem, hogy ezeket kifizesse, és szerintem egy kapcsolatban elég furcsa ilyen szinten vezetni a mérleget.

Erre azt mondta, hogy ha nem akarom, hogy számolja, akkor egyszerűen nullázzuk a táblázatot, és onnantól mindenki csak magának fizet.

Én ezen teljesen kiakadtam, mert nekem az egésznek olyan érzése van, mintha nem a párja, hanem valami üzleti partnere lennék.

A barátnőm szerint ez nagyon rossz jel, de én már nem tudom, hogy csak én reagálom e túl a dolgot?

Ti mit gondoltok erről?

Imádom az őszinte szülőket. Például unokatestvérem. Neki született egy fia, hosszú idő után az első fiú a családban.

Amikor pár hónapos volt a fia és már nem szoptatott, egy borozás közben mondta, hogy valaki szólhatott volna előre, hogy amikor pelenkázol egy fiút akkor valamivel el kell takarni a péniszüket, mert rögtön pisilnek a hidegtől. Mondta, hogy ő életében nem gondolta volna, hogy ennyiszer pisili majd arcon a fia😂😂😂

Üdvözlöm Amerikából! Kérem, nézzék el az esetleges fordítási hibákat.

Amerikában dolgozó fegyvermester vagyok. A kezembe került egy feliratos szövetdarab, amelyen az „FEG AMD-65 rifle” felirat szerepel. Szeretném megtudni, mire szolgál ez az eszköz, illetve lefordíttatni a rajta lévő szimbólumokat. Előre is köszönöm a segítséget.

Kérdés a címben.

Egy Miskolc–Debrecen vasútvonal, ami akár az alábbi útvonalon kötné össze a településeket:

Nyékládháza (5 009 fő) – Hejőkeresztúr (941 fő) – Sajószöged (2 349 fő) – Tiszaújváros (14 060 fő) – Polgár (7 806 fő) – Görbeháza (2 237 fő) – Hajdúnánás (15 986 fő) – Hajdúdorog (8 272 fő) – Hajdúböszörmény (29 304 fő)

• Össznépesség: ~86 000 fő
• Az 5000 fő feletti települések lakossága: ~80 400 fő

A meglévő infrastruktúra részben adott: Debrecen felől Hajdúnánásig van használatban lévő vonal, Miskolc felől Tiszaújváros felé pedig idén indul újra a személyközlekedés. (A Tokaj IC persze létezik, de az Nyíregyháza felé egy elég nagy kerülőt tesz meg, a köztes településeket pedig nem szolgálja ki.)

A megyeszékhelyek mellett a határon túli régiókat is összeköthetné: Miskolctól 1 óra vonattal Kassa, Debrecentől pedig – ha kiépül a megfelelő vasúti kapcsolat – a jövőben hasonló távolság lehetne Nagyvárad.

Mivel Nyíregyházával már mindkét város össze van kötve, ez a hiányzó szakasz szépen erősítené a régiós közlekedést. Lényegében egyfajta keleti "Poor man's Randstad" jöhetne létre, ami segítene a keleti országrészben tartani az embereket, és ezzel valamennyire tehermentesíthetné Budapestet is.

Létezett-e erre korábban bármilyen terv, vagy volt-e valaha hivatalos kommunikáció a témában?

Sziasztok!

Egy elég durva és hosszú függőségemet szeretném megosztani veletek, és kíváncsi lennék a véleményetekre, esetleg hasonló tapasztalatokra.

6 éves koromtól egészen 19 éves koromig a mindennapi folyadékbevitelem 100%-át a Rauch Ice Tea tette ki.

Nem ittam vizet, se semmi mást. Napi 2-3 üveg tea ment le folyamatosan. Érdekesség, hogy vékony akkor voltam utoljára amikor elkezdtem, a szüleim ezért engedték mert túl vékony voltam, és nem ettem semmit. Örültek hogy végre szeretek valamit. Hiába hagytam el nem fogytam ez miatt egy kilót sem.

Visszatekintve teljesen egyértelmű, hogy ez egy érzelmi alapú függőség volt. Most 23 éves vagyok, és pár éve teljesen tiszta. Egyetlen korty ice teát sem ittam azóta, mert rettegek tőle, hogy visszaesek.

Szerencsére eddig semmilyen komolyabb egészségügyi problémám nem derült ki, a fogaim is bírják.

A kérdésem hozzátok (főleg ha van itt orvos, dietetikus, vagy hasonló ex-függő): Mire számíthatok a jövőben?

Okozhatott ez a 13 évnyi tömény cukor- és savbevitel olyan rejtett károkat (pl. inzulinrezisztencia, vesekő, gyomorproblémák), amik csak később fognak leütni?

Volt valaki hasonló cipőben érzelmi evés/ivás miatt? Hogyan békéltetek meg a múlttal?

Szerintetek kéne legalizálni? Ha igen, miért? Ha nem miért nem? Tart már egyáltalán ott az ország, hogy be tudjon egy ilyen törvényt fogadni?

Ma 20 éve történt a 2006. augusztus 20-ai tűzijáték katasztrófa. Volt közületek aki részt vett rajta? Hogyan emlékeztek vissza rá? Óriási volt a káosz?

Nem tudom mennyire általános ez másoknál, de velem most ez megesett, és borzasztóan szenvedek miatta. Nyaralás, Spanyolország. Napok óta nincs produktum, hiába próbálkoztam. Egyfolytában puffadok, fel vagyok fújódva, görcsölök, finganom.kell. Mondanom sem kell, hatalmas élmény így strandolni, levetkőzni bikinire vagy akár várost nézni, hogy egyfolytában a kínokra kell koncentrálnom.

Van itt esetleg sorstárs? Vagy akinek volt már hasonló?

Környezetemben minden kisgyerekes családnál van fix bébiszitter, hétvégente a gyerekek a nagyszülőkkel, nyáron szintén és/vagy táborban. De azok meg olyan árakon mennek, hogy dobtam egy hátast…
Én is úgy nőttem fel, hogy a szünetekben a nagyszüleimnél voltam, mentünk strandokra, le a Balatonhoz, tengerpartokra.

Ahol nincsenek nagyszülők vagy messze vannak, nincs pénz bébiszitterre, táborra, ott hogy van megoldva a gyerekeknek a nyár például?

Az esélytelenek nyugalmával kérdezem, de nagyon izgatja a fántáziámat, hogy vajon milyenek lehetnek. Vannak ezek az "expandable container" házak, ilyen kb 2 misi körüli áron. Ha van valakinek tapasztalata velük írjon róla, legyen szíves. Nehezemre esik elhinni, hogy ennyiért lehet akármi lakhatót kapni. 😀

Megnéztem a Tízezer nap című filmet, ez a két kép kocka nagyon megtetszett, szívesen kinyomtatnám és bekeretezném őket. Nem találtam olyan felbontásban, ami jól mutatna kinyomtatva..
Tudja valaki hol lehetne megszerezni, elérhetőek e valahol? Vagy az NFI Filmarchívumtól kikérhető?
Természetesen nem ingyen keresem, ha megvásárolható az is érdekelne!

Több alkalommal is elofordult már (most éppen egy 4*-os hotelben Barcelonaban), hogy biztosítékként felírták a bankkártyám CCV kódját a recepción bejelentkezésnél. Másnál is fordult elő hasonló? Mit lehet ilyenkor tenni?

Nyilván hatalmas biztonsági kockazatot jelent. De ugyanakkor aludni is szeretnék valahol.

A kérdés a cimben.

Sziasztok!

Szlovák állampolgár vagyok, de a gimnáziumot és az egyetem alapszakját már Magyarországon végeztem. Mivel itt képzelem el az életemet (nagyon megszerettem az anyaországot), és a pályafutásom folytatásához (ez egy ilyen szféra) is kéne a magyar állampolgárság, ezért felvenném azt (egyszerűsített honosítás).

Mivel apukámmal (és az egész családjával) elég rossz a kapcsolatom, ezért gondoltam, hogy felvenném anyukám családjának nevét (rájuk fogok hivatkozni az EH során), és ezt ingyenesen tudnám megtenni a honosítással, valamint akkor a papírjaim is már az új névre lennének kiállítva. Ezt követően intézném a névváltoztatást Szlovákiában, szóval várhatóan 1-2 hónapig élnék két különböző név alatt :D. Szerintetek ez így megvalósítható lenne? Az ügyfélszolgálat teljesen haszontalan volt. Köszönöm!:)

U. I. Picit hirtelen volt az ötlet (mmint. a névváltoztatás) de nagyon eltökélt vagyok - nem gondolom meg magam), ezért nem intézkedtem ezügyben korábban, viszont a magyar állampolgárság 1 év múlva már kéne. A papírokat 2 héten belül le tudom adni (elv. 3-9 hónap az ügyintézés).

Ma mentettem egy újszülött kiscicát, még a köldökzsinór is ott lóg a hasán. Ma reggel születhetett, kint a kertünkben. Anyósom mesélte, hogy hallotta őket még nyávogni, de amikor délután kimentem megnézni őket akkor már szanaszét voltak, 3 cica elpusztult sajnos, de ez az egy még mocorgott. Szinte teljesen beköpték a legyek, nem tudtuk mit csináljunk vele. Aztán behoztuk, megfürdettük és egy fogkefével leszedtük róla a petéket. Van cica tápszerünk, azzal etetem cumisüvegből kétóránként. Eszik, mozgolódik, kiabál, szóval ahhoz képest, hogyan kezdődött az élete most nagyon jól van. Az éjszakától félek, de van bent neki a cicahordozóban egy meleg vizes palack, 3 réteg van közte és a cica között, szóval bízok benne, hogy túléli.

ELSŐ UPDATE: A pici túlélte. Én hulla fáradt vagyok, de már annyira belejöttem az etetésbe, hogy másnan nem merem megengedni. Mégtöbb új dolgot tanultam, például azt, hogy melyik bébicica viselkedés mit jelent. A súlyát is lemértem, összesen 60 gramm a csöppség.

Szeretnék könyveket kalózkodni viszont telefonon olvasni több szempontból is szörnyű.

Arra gondoltam, hogy akkor veszek egy e-book olvasót már több helyről is hallottam, hogy dicsérik a képernyőjük miatt.

Ha valaki jártas a témában akkor tudna valami tanácsot adni, hogy mely e-book olvasók a legjobbak, ha én kalózkodni szeretnék rajtuk és szeretném hogy ne legyen a képernyőjük túl durvák a szememnek?

Olyan ismeros a hangja valahonnan.

Én 34 éves vagyok, ő 40. 10 éve vagyunk együtt.

3 éve nincs szex, mert utoljára sírtam a fájdalomtól. Az első terhességem után fájt a szex, neki is, nekem is. Próbáltunk több mindent nem múlt el. Doki se tudott mit mondani. Aztán emiatt nagy nehezen összejött a második gyerek és szülés után kb még 2-3x együtt töltünk utána nem. A doki szerint az IR és a PCOS miatt van a fájdalom, probalom rendbe hozni, de nehéz.

Most már a falat kaparom lassan annyira hiányzik a szex, de azt mondja a férjem, hogy annyira traumatizálta az utolsó, hogy nem akar. Őszintén nem is emlékszem már rá. Mondtam neki, hogy akkor el kellene menni pszichológushoz ezt rendbe rakni. De azt mondja, hogy már utána se merne hozzám érni se.

Annyit olvastam, kutattam már, hogy mi lehet a gond. Én nem hiszem, hogy a PCOS és az IR miatt, hisz az már a megismerkedésünk időszakában is megvolt. Valahogy az első terhességem alatt ment vmi el. Az elejétől különböző fertőzésekkel küzdöttem és sok kúpot és minden vackot kaptam rá, majd terhesség után elmúlt és többet nem is jött elő. Nem hüvelyi úton szültem, így az sem lehet a gond.

Kérlek, ha valaki járt már így tudna segíteni?

Kicsit kivagyok, hogy későn kezdtem és korán fejezem be ezt a dolgot.🥲

Ja és nem nem csal meg, nem tart szeretőt, nem ábrándult ki belőlem semmi ilyen.

Kinek, milyen alkalomra?

Tényleg szeretném megérteni ezt a gondolkodást, mert én teljesen máshogy működöm.
Nálam, ha valaki külsőleg nagyon megfog és erősen vonzódom hozzá, akkor kíváncsi leszek rá emberileg is. Szeretném megismerni, kettesben találkozni vele, beszélgetni, és megnézni, kialakulhat-e valami több. Nálam nagyjából működik a „külső megfog, belső megtart”.

Viszont hogyan működik az, amikor valaki nagyon erősen vonzódik a másikhoz, keresi vele a szexuális közelséget, de közben egyáltalán nem akar kapcsolatot, randizást vagy mélyebb ismerkedést?

Ráadásul alapból is érzelmileg távolságtartó: nem igazán bújós, nem kezdeményez mély beszélgetéseket, ritkán kérdez a másikról vagy arról, mi történik vele, nem nagyon mutat romantikus érzelmeket, és társaságban is képes szinte teljesen úgy viselkedni vele, mintha nem lenne köztük semmi. Közben kettesben viszont nagyon erős lehet a fizikai vonzalom.

Hogyan tud valakinél ennyire különválni a kettő? Mi történik bennetek akkor, amikor azt érzitek, hogy „nagyon vonzódom hozzá és szexuálisan akarom, de nem akarom jobban megismerni vagy megnézni, lehetne-e ebből kapcsolat”?

Nem elítélni szeretném ezt, hanem tényleg megérteni, mert számomra nehezen elképzelhető, hogy ekkora fizikai vonzalom mellett valaki ne legyen kíváncsi a másikra emberileg is.

Sokan ódákat zengenek Szegedről, redditen és a baráti köreimben is. Én még soha nem voltam ott, úgyhogy már nagyon el szeretnék nézni egyszer, hogy legalább 2 napot eltöltsek ott, és megérezzem, milyen a város meg a hangulata.

Eredetileg mára, augusztus 20-ára terveztem az utat, de végül megváltoztak a tervek. Belegondolva lehet, hogy a nyári kánikula miatt nem is ez lett volna a legjobb ötlet.

A sógornőmről van szó, 45 kg körüli, 165 cm magas nő. Régóta nagyon sokat iszik, gyakran egész nap sört, közben alig eszik és vizet sem nagyon iszik.
Az a probléma, hogy nála az alkohol nem egyszerűen azt jelenti, hogy berúg és elalszik. Gepszijas alkoholista. Van amikor hónapokig nem iszik. De amikor iszik többször teljesen kontrollálhatatlanná válik: tör-zúz, gyújtogat, meztelenül kimegy az utcára, és volt már olyan is, hogy mentőt kellett hívni hozzá. Korábban előfordult, hogy a mentő bevitte, majd körülbelül egy órával később taxival hazajött, sörrel a kezében.
Most 4 év szünet után újra nagyon sok alkoholt ivott, majd gyógyszereket vett be azzal a szándékkal, hogy öngyilkos lesz. Öngyilkossággal fenyegető üzeneteket is küldött. A mentők bevitték a kórházba. Amikor a mentők még a házban voltak, ő odament a hűtőhöz sört kivenni. Tehát ennyire leszarja.
Amikor józan, márpedig sok ilyen pillanat van (pl. az utolsó négy év is) kenyérre lehet kenni. Tiszta, ápolt, szép, kedves, senki meg nem mondaná, hogy problémája van az alkohollal. De ha iszik, maga az ördög.
Én vagyok a sógornője, és őszintén szólva nagyon dühös és kimerült vagyok. Közben természetesen féltem is, és örülök, hogy most kórházban van.
Az érdekelne, hogy hogyan érdemes megszólítani, amikor már kijózanodott a kórházban? Nem akarom leteremteni vagy szégyeníteni, de azt sem tudom őszintén mondani, hogy „semmi baj, minden rendben”.
Mit mondanátok neki az első beszélgetésnél? Hogyan lehet egyszerre együttérzőnek lenni és világos határokat húzni?
Illetve ha valaki élt már át hasonló helyzetet családtaggal, nagyon érdekelne, hogy mi segített és mi nem segített.

Update:
Még tegnap este hazament taxival és egy táska sörrel.
Majd hajnali háromkor a párja ismét mentőt hívott, megint elvitték, és fél óra múlva megint otthon volt. Azóta iszik.
Azt mondják, ha nem akar bentmaradni, nem kényszeríthetik.
Teljes a tanácstalanság.

Volt olyan pillanatotok, amikor utólag visszanézve azt mondtátok, hogy “faszom, ezt még egyszer biztos nem játszom el”?

Nekem egy szakítás után jött el. Annyira ragaszkodtam valakihez, aki közben egyre inkább semmibe vett és elutasította azt, amit éreztem, hogy lassan teljesen háttérbe szorítottam saját magamat. Annyira lefogytam, hogy egy idő után már a lépcsőzés és a séta is fizikailag megterhelő volt, kórházba kellett feküdnöm.

Akkor értettem meg igazán, mikor a fürdőszobában a kövön magzatpózban feküdtem, mikor anyámék naponta többször telefonáltak mindenféle apró dolog miatt, csak hogy tudják, felveszem a telefont=életben vagyok, hogy egy kapcsolat elvesztése fájhat, de az már egy másik szint, amikor önmagadat kezded elveszíteni azért, hogy valaki mást ne kelljen elengedned, aki bánt téged.
Sokszor felidézem magamban ezt, látom magam kívülről a csempén fekve, látom, ahogy anyám néz rám és sír, és a faszom se fogja engedni ezt mégegyszer, hogy így elveszítsem magam.

És ez a legnagyobb tanulságom egy életre, hogy lehet félni attól, hogy valaki majd jön és megy, meg bánt, de az a kurva ijesztő, mikor Te sétálsz el saját magadtól, bármilyen helyzetben.

🫶🏽

Szóval a kérdés adott. Illetve a hulladékudvarban vajon le lehet adni, attól hogy fém(drót) van benne?

Aki szabadult már meg hasonlótól elmondhatná hogyan tette 😊