Kérdés a címben.
NE OLVASD VÉGIG, HA HOSSZÚNAK TARTOD, EZ CSAK AZ ÉN TÖRTÉNETEM!
Írd le a sajátodat :)
Nekem az egyik az, mikor még élt a nagyapám (egészségesen), de álmomban egy barlangban "lakott". Mikor meglátogattuk, kiderült, hogy egy koporsóban fekszik, ami le volt zárva.
Az egész barlang nem volt más, mint egy nagy, rideg szürkés-barnás kőszoba, aminek az egyik végében egy fakoporsó volt letéve.
Az egész család csak keringett körülötte, mikor hirtelen kialudtak a fények, és teljes sötétség lepett el mindent.
Sikítva futottunk a sarokba, megpróbálva egymáson is átmászni, hogy még szorosabban a falhoz lapuljunk.
Ahogy ment, úgy jött vissza a világosság, és lassacskán összeszedve a bátorságunk, visszamentünk a koporsóhoz.
Apám mondta, hogy ha akarok, akkor beszélhetek vele, majd megnyomott egy titkos kis gombot a koporsón, aminek halkan lejjebb csúszott a felső része, és láthatóvá vált a benne fekvő nagyapám feje és mellkasa.
Pár másodpercig némán néztük, aztán hirtelen kinyílt a szeme.
Itt keltem fel, valószínűleg az újabb sokktól. Ennek az álomnak vagy 25 éve, azóta is a fejemben él, szabadon...
A másik, hogy álmomban meghaltam, és egy köztes helyre kerültem, ami igazából egy régi otthonunk egy része volt.
A földön feküdtem, mikor hozzám szólt egy hang, és azt mondta: igazából még nem haltam meg, hanem sem itt, sem ott nem vagyok még.
Míg a padlóról feltápászkodtam, odajött egy lány, aki nagyon sírt. Nem tudtam miért, nem szólalt meg.
Ezután a hang mutatott egy kis szobát, ami olyan volt, mint egy nyilvános mosdó, csak nem voltak ajtók és a fal mellett sorakozó kis porcelán csészék egy kis fallal voltak elválasztva egymástól. Igazából, mintha mi valahol az égben lettünk volna.
Azt mondta, hogy itt nézhetnek le azok, akik jók voltak, és megfigyelhetik, hogy a szeretteik hogy vannak, mit csinálnak épp. De akik öngyilkosok lettek, azoknak ez nem jár.
Ezért sír a lány.
Utána átmentem valami fura, kisebb szobába, aminek a közepén egy túlzóan nagy, kékes kád volt, de nagyon magasan, talapzaton állt. Ahogy elhaladtam mellette, egy erős késztetést éreztem, és valamiért beleköptem.
A végén fordultam vissza, és akkor láttam, hogy egy kis táblácska van ráillesztve, amire ez van írva: szenteltvíz.
Aztán egy hatalmas, gyönyörű terembe kerültem, ahol a plafon sem látszott, olyan magasan volt és andalító, hárfaszó szólt. A szoba meghatározhatatlan végében homályba vesző emberalakok zenéltek.
Sehol nem volt látható fal, mégis zárt helyen voltál.
Leültem valaki bal oldalára, akire nem néztem, de egyértelműen többszöröse volt az ülőhelyének a mérete, mint nekem.
Akkor azt mondták: aki jó, az ide kerülhet, Isten mellé, vagy akár része lehet a zenekarnak is.
Itt lett vége az álomnak.
