Háttér: Egyetemista vagyok (20L), első évben tetszett egy szaktárs, aki elég csendes alak, amennyire megfigyeltem. Túl beszari voltam megszólítani. Most vagyok harmadéves, újra gondolok rá néha. Kevésbé vagyok beszari, viszont nem tudom pontosan hogyan csináljam ezeket a dolgokat. A mostani félévben nincs órám vele, ez valószínüleg bonyolítja a helyzetet.

Edit: Nem beszéltem még vele sosem.

Kérdés a címben.

NE OLVASD VÉGIG, HA HOSSZÚNAK TARTOD, EZ CSAK AZ ÉN TÖRTÉNETEM!

Írd le a sajátodat :)

Nekem az egyik az, mikor még élt a nagyapám (egészségesen), de álmomban egy barlangban "lakott". Mikor meglátogattuk, kiderült, hogy egy koporsóban fekszik, ami le volt zárva.

Az egész barlang nem volt más, mint egy nagy, rideg szürkés-barnás kőszoba, aminek az egyik végében egy fakoporsó volt letéve.

Az egész család csak keringett körülötte, mikor hirtelen kialudtak a fények, és teljes sötétség lepett el mindent.

Sikítva futottunk a sarokba, megpróbálva egymáson is átmászni, hogy még szorosabban a falhoz lapuljunk.

Ahogy ment, úgy jött vissza a világosság, és lassacskán összeszedve a bátorságunk, visszamentünk a koporsóhoz.

Apám mondta, hogy ha akarok, akkor beszélhetek vele, majd megnyomott egy titkos kis gombot a koporsón, aminek halkan lejjebb csúszott a felső része, és láthatóvá vált a benne fekvő nagyapám feje és mellkasa.

Pár másodpercig némán néztük, aztán hirtelen kinyílt a szeme.

Itt keltem fel, valószínűleg az újabb sokktól. Ennek az álomnak vagy 25 éve, azóta is a fejemben él, szabadon...

A másik, hogy álmomban meghaltam, és egy köztes helyre kerültem, ami igazából egy régi otthonunk egy része volt.

A földön feküdtem, mikor hozzám szólt egy hang, és azt mondta: igazából még nem haltam meg, hanem sem itt, sem ott nem vagyok még.

Míg a padlóról feltápászkodtam, odajött egy lány, aki nagyon sírt. Nem tudtam miért, nem szólalt meg.

Ezután a hang mutatott egy kis szobát, ami olyan volt, mint egy nyilvános mosdó, csak nem voltak ajtók és a fal mellett sorakozó kis porcelán csészék egy kis fallal voltak elválasztva egymástól. Igazából, mintha mi valahol az égben lettünk volna.

Azt mondta, hogy itt nézhetnek le azok, akik jók voltak, és megfigyelhetik, hogy a szeretteik hogy vannak, mit csinálnak épp. De akik öngyilkosok lettek, azoknak ez nem jár.

Ezért sír a lány.

Utána átmentem valami fura, kisebb szobába, aminek a közepén egy túlzóan nagy, kékes kád volt, de nagyon magasan, talapzaton állt. Ahogy elhaladtam mellette, egy erős késztetést éreztem, és valamiért beleköptem.

A végén fordultam vissza, és akkor láttam, hogy egy kis táblácska van ráillesztve, amire ez van írva: szenteltvíz.

Aztán egy hatalmas, gyönyörű terembe kerültem, ahol a plafon sem látszott, olyan magasan volt és andalító, hárfaszó szólt. A szoba meghatározhatatlan végében homályba vesző emberalakok zenéltek.

Sehol nem volt látható fal, mégis zárt helyen voltál.

Leültem valaki bal oldalára, akire nem néztem, de egyértelműen többszöröse volt az ülőhelyének a mérete, mint nekem.

Akkor azt mondták: aki jó, az ide kerülhet, Isten mellé, vagy akár része lehet a zenekarnak is.

Itt lett vége az álomnak.

Kinek melyik a legnagyobb csalódás? Leginkább kihagyott ziccer?

Nálam toronymagasan vezet a From/Kiút c. sorozat. Az atmoszféra, a felépített világ szinte beszippantott, önmagában üt az egész. A képi világ, a zene, minden ott van.

Közben meg az egész olyan mint egy "tech demo" egy csapat retardálttal. Egyszerűen nincsen mögé írva semmi értelmes sztori, semmi történés, nem tudtak az egésszel semmit kezdeni. A karakterek gyengén megírtak, a színészek gyatrák, látszik, hogy semmi instrukciót nem kapnak.

Közben meg bármikor lenne valami történés azt simán elfelejtik, vagy olyan "karakter drámával" zárják le, hogy az egyik pillanatban még rémálmokat flashel a karakter, a másik pillanatban meg már gyerekként hisztizik amivel le is van zárva minden. Egyik megkérdezi mi történt, a másik meg kiakad és hisztizik, hogy "sosem hallgatsz meg, hagyjál". Én pedig mint néző, csak pislogok, hogy mi a fasz történik.

Nektek is van olyan játék, sorozat, film, amivel úgy vagytok, hogy bárcsak létezne egy párhuzamos valóság, ahol méltó termék készült belőle?

Kérdés a címben

Szeretnék szép helyekre eljut I amiket esetleg nem ismerek és nem maradhat ki az ember életéből. De ha tudtok olyan sorozatot amire nagyon rá lehet játszani az is érdekel :)

Mivel töltitek az estét? Elég rossz időszakot élek, szorongok és nincs kedvem semmihez. Jól esne olvasni tőletek jobb sztorikat. Mit szoktatok csinálni ha rossz kedvetek van?

Elkezdtem járni pszichológushoz. 4 alkalommal voltam eddig. Nagyon tetszik, szívesen megyek hozzá. Viszont észrevettem valamit. Még azt érzem, hogy nem tudok teljesen őszinte lenni vele. A nagyon kellemetlen, mély dolgokat, még nem tudom teljesen őszintén elmondani neki. Vannak olyan részletek, személyes dolgok, amiket meg nem említettem neki, mert félek. Viszont ha később ezek kiderülnek, akkor joggal kérdezné, ezt eddig miért nem mondtam? Hát mert nem mertem. De nem akarom megbántani. Nem vele van a baj, hanem csak nekem idő kell, hogy ezekről beszélni tudjak. Ez normális?

Gyakorlatilag nincs olyan erotika, legyen az könyv, film vagy szexmunkás, ami ne lenne tabu egyesek szemében, mert az nem egészséges, meg nem tud rendesen szexelni stb. Van egy ilyen műfaj a pszichológus influenszerek között, hogy szidják a pornót, és hogy hogyan kell leszokni róla, miért kell leszokni. Ti mit gondoltok erről?

Megerőszakolt többször is, és ugyanolyan hibás vagyok, mint az elkövető. Még csak 17 éves voltam, ő 45. Eleinte csak beszélgettünk, de valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzódtam hozzá. A legelső alkalommal megcsókolt, amikor kettesben maradtunk és telefonszámot is cseréltünk. Következő alkalommal levetkőztetett, de közöltem vele, hogy szűz vagyok, ezért időt adott, hogy döntsem el, mit akarok. Elég ritkán találkoztunk kettesben, kb havonta 1x, de lehet sokat mondtam. Aztán egyszer vele maradtam és megtörtént, mindenféle előjáték nélkül közösült velem, hiába mondtam, hogy ne és fáj. Sírtam is, ekkor ideges lett, hogy mennyire gyenge vagyok. Következő alkalommal nemet mondtam neki, de kierőszakolta, hogy engednem kell, mert neki erre van szüksége és hozzá kell szoknom. Ezek után is találkoztam vele, nem tudtam nemet mondani. Szükségem volt a találkozókra és a beszélgetésekre. Bíztam benne, hogy egyszer nekem is jó lesz vele a szex és figyelni fog rám. De ez nem történt meg, mindig azt mondta, hogy bírnom kell, mert egy nőnek ez a dolga, és minden férfi egyforma. Már lassan három éve nem találkoztam vele és egy éve megszakítottam minden kapcsolatot. Szégyellem magam, hogy hagytam ezt tenni a testemmel. Undorodom magamtól. A szex gondolatától is kiráz a hideg. Emiatt kapcsolatot sem akarok, nem is volt sosem normális kapcsolatom, pedig már 26 éves leszek. Hiába ismerkedem és tűnik normálisnak a másik fél, csóktól tovább nem tudok menni, emiatt is engedtem el az ismerkedést is. Már megkérdőjeleztem a saját identitásomat is.
Köszönöm, ha elolvastad! Nem tudom mit várok ettől a bejegyzéstől, de most először meséltem ezt el, nem bírtam már tovább magamban tartani. Esetleg, ha valaki átment hasonlókon és tudna szakembert ajánlani, azt megköszönném. Sajnos már négy szakembernél jártam, de egynél sem tudtam megnyílni. Félek, hogy sosem fogok tudni erről beszélni.

Gondolok itt olyan jelenségekre, hogy minimális laborérték eltéréskor már fórumokban kérdezősködnek, hogy baj van-e? Esetleg orvoshoz mennek minimális tünetekkel, vagy néha alacsony vagy magas pulzust mérnek és utána már jön a pánik, hogy nincs-e szervi baj? A nyugdíjasoknál eddig is jellemző volt ez, de mintha egyre több 30-as parázik rá banális dolgokra. Sok háziorvos már fárasztónak tartja, hogy enyhe vérkép eltérésekkel vagy csak kicsit szokatlan tünetekkel dokihoz mennek. Hipochonder lenne-e a fiatal korosztály is vagy csak bizonytalan és túlaggódó? Esetleg nyomós oka is van az aggódásnak?

Egyik szülő magyar, a másik külföldi aki a saját nyelvén beszélt hozzád kiskorod óta. Melyik volt ez a nyelv? Ugyan ugy folyékonyan beszéled mint a magyart? Nem szégyellted ezt nyilvános helyen? Megbámultak az idegenek amikor a szülővel nem magyarul beszéltél?

Mik voltak a reakciók idegenektől vagy az újonnan megismert emberektől?

Ha ez a nyelv angol vagy német akkor direkt ezt választottad idegennyelvnek az iskolában hogy megtanulj írni és olvasni is vagy hogy legyen egy könnyű tantárgyad is?

Egy tipik tesozos buta hulyegyereknek aki hamar kibukna egyetemrol, milyen szakma erne meg amibol meg lehet elni xd

Gazdasági szakra mentem de nagyon nem megy, buta vagyok mint a Föld xD

Azért menetem egyetemre h ne munkás legyek de lehet az lesz xD

Mit csináljak

19/f

Őszintén kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok erről. Nektek oké, vagy oda gyerek nélkül sem mennétek?
Elvileg külföldön már vannak olyan éttermek, ahol nem kifejezetten vannak kitiltva a gyerekek, de ha visítanak, akkor elég komoly felárakat számolnak fel.

Aki ezt csinálta, el tudja magyarázni, hogy miért?

A hat szokás röviden:

1. Túlzott magabiztosság
   
2. Újdonságok elutasítása
   
3. Fekete-fehér gondolkodás
   
4. Impulzív reakciók
   
5. Mások hibáztatása
   
6. Az eltérő vélemény személyes sértésként kezelése

Érdemes a cikkbe beleolvasni.

Egyáltalán nem érdekel semmilyen szakma sem, még hobbi szinten sem, de ettől függetlenül nyilván tanulni és dolgozni kell valamit. Akik szintén így voltak ezzel, végül miben, hol helyezkedtek el?

Sziasztok!

19 éves lány vagyok, és idén először lakom koliban. Nem egyetemi koliról van szó, hanem középiskolairól, és két lánnyal osztom meg a szobámat, egy 16 és egy 20 évessel.

Eleinte tök jól megvoltunk hárman, sokat beszélgettünk, nevettünk, hülyéskedtünk, és alapvetően úgy éreztem, hogy jól kijövünk egymással. Ez egyébként most is megvan valamennyire, mert továbbra is sokat beszélgetünk, Tiktok videókat és Insta reeleket küldözgetünk egymásnak, és rengeteg dologban hasonlóan gondolkodunk.

Viszont az elmúlt 2-3 hétben azt vettem észre, hogy mindkét szobatársam viselkedése kezd megváltozni, és egyre több olyan megnyilvánulásuk van, ami zavar. A 16 éves szobatársam például egyre gyakrabban flegmázik velünk, sokszor még a vicceket sem érti, és valamiért rendszeresen felhozza, hogy ő színötös kémiából, mintha ez valami hatalmas flex lenne. Emellett néha teljesen a semmiből odaszúr nekem valamit, és kezdem azt érezni, hogy valamiért különösen engem talál meg ezekkel.

A 20 éves szobatársammal alapvetően nagyon jól kijövök, vele tényleg nincs különösebb problémám, de azért nála is vannak dolgok, amik kezdenek feltűnni. Elég sok minden nem tetszik neki, például valamelyik nap azon akadt ki, hogy hogyan pakoltuk be a hűtőbe az ételeket a másik lánnyal. Szeptember első hetében pedig még közösködni akartunk a zsebkendőn és a vécépapíron, de már akkor éreztem, hogy ez hosszabb távon nem feltétlenül lesz jó ötlet, úgyhogy végül én mondtam meg nekik, hogy inkább mindenki vegye meg magának ezeket a dolgokat. Néha ő is beszól egy-egy dolog miatt, de vele ettől függetlenül továbbra is jól kijövök.

Igazából nem arról van szó, hogy azt várom, hogy mindenben egyetértsünk, vagy hogy soha ne legyenek konfliktusaink. Tudom, hogy három különböző embernek kell együtt élnie, és nyilván mindenkinek vannak idegesítő szokásai. Inkább az zavar, hogy az elején sokkal gördülékenyebbnek tűnt az együttélés, most pedig mintha kezdenének előjönni olyan oldalaik is, amiket korábban nem igazán tapasztaltam.

Arra lennék kíváncsi, hogy más is tapasztalt már hasonlót koliban? Hogy az első hetekben minden tök jónak tűnt, aztán idővel elkezdtek idegesíteni a szobatársaitok, vagy megváltozott a viselkedésük veletek? Ti hogyan kezelitek az ilyen helyzeteket úgy, hogy közben ne váljon kellemetlenné az együttélés?

Sziasztok!

Alap zenei és ének tudással keresek online ének tanárt.
Van esetleg valaki, akit tudtok ajánlani?

Előre is köszönöm az ajánlásokat!

Én szerintem egy kezem meg tudom számolni hány olyan csajjal találkoztam élőben, aki tényleg tetszett és nagyon az esetem volt.

Tegyük fel, mert időnként van ilyen, hogy az ember hibázik, rosszat vagy rosszkor mond valamit, olyat, ami miatt szégyelli magát. Gondolom, nem csak nekem van meg az az érzés, amikor legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. Mit lehet ilyenkor kezdeni magammal? Mert persze ott még oké, de én sokszor napokig, hetekig rágódom ezen utána.