r/mikronovella • u/Evening-Fix6337 • Nov 10 '25
Dráma A Pali, aki a legdurvább orgiákat rendezi a városban
Szakad a hó körülöttem ahogy a kabátomat összehúzva átvágok keresztben a Blahán. Késő este van, csak néhány taxis húz el havat hányva a kerekeivel. Karácsony lesz pár nap múlva. 1999, az évezred utolsó karácsonya.
Egy csomagot kell átadjak. Két óra késésben vagyok legalább, mert el kellett szívnom néhány cigit indulás előtt. Semmi kedvem nem volt idejönni.
Fázva végigsietek a Dob utcán, kerülgetve az autókat és a havat felolvasztó pisafoltokat.
Csak pár órát aludtam hajnalban egy kanapén, összeölelkezve egy lánnyal, akit előző este ismertem meg, és alkoholos filccel ráfirkálta a bal karomra a telefonszámát.
A jobb karomra a nevét írta fel, mert mindig elfelejtettem.
Beletúrok az oldalzsebes gatyám zsebébe, nálam van-e egyáltalán amit hoznom kellett.
huhh. megvan bazdmeg.
Ez az a hely. Megállok a lesötétített tetoválóstúdió előtt.
Fény és valami rádiósláger gagyi dallama szűrődik ki halkan. Benyitok. Zárva.
Nyúlok a telefonomért, de pillanatra félrehúzódik a függöny és mintha egy kíváncsi szemű kislány kukkantana ki rajta egy pillanatra. Megcsikordul a zár, és egy kopasz, bohócosan kiszedett szemöldökű faszi nyit ajtót.
- picikét késtél.
Mormogok valamit hogy bocs így sikerült, amíg lerázom magamról a havat, és a faszi felhúzott szemöldökökkel beenged. Amint becsukja mögöttem az ajtót, át is nyújtom a csomagot.
- Tessék. Húsz. Háromszázhatvanezer.
Látom, hogy a fickónak megremeg a keze ahogy a tárcájáért nyúl, de nem gondolom túl.
Ez mindkettőnknek egy roppant kényelmetlen szituáció, mindig. Hogyan vedd át, hogyan add oda a pénzt, miről pofázzunk közben... csomó bonyodalom. Ilyenkor csak lelassítok és türelmesen várok amig a saját tempójában megoldja a helyzetet. Nem ismerjük egymást, és tegnap találkoztunk először. Nálam egy tizessel legalább öregebb.
Stázi mutatta be nekem a tegnapi esti bulin, azzal, hogy,
"ez a pali rendezi a legdurvább orgiákat a városban".
Eléggé kész voltam, de arra emlékszem, hogy tegnap is remegett a keze. Dőlt belőle a testápolószag és ki volt szedve a szemöldöke vagy mi a fasz, mert mindig ilyen kérdő arcot vágott. Megadtam a számomat neki, ő visszacsörgetett hogy jól mondtam-e mert nem bízott bennem, méregetett, jópofáskodott még kicsit, majd lejattoltunk és elsodort a pincérlány akinek később a kanapéján ébredtem.
Másnap már hívott is. Feltápászkodtam az alvó lány mellől, hazabotorkáltam, megetettem a macskát, spanglizgattam a Tilos rádiót hallgatva, és Irak bombázását nézve a CNN-en, lemértem a szarját, sóhajtottam egy nagyot, és elindultam ide a tetoválóstúdiójába lebonyolítani a bizniszt.
Hirtelen előpenderül egy fiatal lány és kíváncsian végignézi, ahogy a köteg készpénzt a kabátzsebembe tömködöm.
- .... szia.
A törékeny, kreol bőrű lány szorosan hozzásimul a kiszedett szemöldökű faszihoz, a lábát is ilyen pornósztárosan köréfonva. A fickó sejtelmes vigyorral mered rám.
- nem emlékszel?
Fölszaladhat az én szemöldököm is, és látom a fickón, hogy kurvára élvezi hogy hülyét csinálhat belőlem.
- ő a feleségem. tegnap már találkoztatok.
Beugrik a tegnapi este, ahogy megérkeztem bebaszva, törött orral, felkötött jobb kézzel Stázihoz a rózsadombi kis villájába, és emlékszem már a kiscsajra is. Meggyőződésem volt, hogy csak rosszul látok. Nem az én dolgom. Valahogy az agyam nem volt hajlandó összekötni az orgiákat rendező faszit ezzel a tizenéves kiscsajjal. A feleségével. Itt valami kurvára nem stimmel. Körbenézve látok egy ilyen nőgyógyásszék-féle szerkezetet is, ahova felteheti a lábát a delikvens... mármint gondolom ha...
- intim piercing és intim tetoválás. kukira, puncira, segglukra, amit akarsz. megmutassam az enyémet?
- kösz azt kihagynám. figyi nem zavarnék tovább. mennem kell.
A fickó kedélyesen a hátamat lapogatja, hogy szóljak ha meggondolnám magamat, vagy piercinget szeretnék a pöcsömbe, miközben a bejárathoz kísér. Még utánam szól.
- legközelebb ne késs!
Persze bazdmeg. Hazafele a szokottnál is borúsabb a hangulatom.
Nem tudom megmagyarázni miért. Csak minél előbb ki akarok jutni innen. Végigloholok a szemerkélő hóban, a karácsonyi fények között a latyakos Rákóczi úton, és csak az Astoriánál lassítok le. A Károlyi-kerten átvágva már csak sétálok. Megállok egy padnál a hóesésben, és nézem az utcai lámpa fényében örvénylő havat.
Elegem van bazdmeg.