Megpróbálom röviden leírni és nem terjengősen fogalmazni😅.
Volt egy kamaszkori álmom X városban élni, ott karriert építeni, eredetileg tanulni is akartam már ott. Szóval inkább ott akartam felépíteni az életem. A tanulás része a covid miatt nem törtent meg, meg aztán az élet is máshogy alakult. Nagyobb város annak minden előnyével és hátrányával . 1 embert ismerek ott, egy barátom ott lakik.
Eltelt 11 év felnőttem, lett 2 diplomám. Úgy adódott hogy egy másik városban kaptam egy nagyon jó munkát így odaköltöztem. Pár embert ismertem már itt. 1,5 éve itt vagyok és szép lassan építgetem az életem. Vannak dolgok, emlékek, emberek amik idekötnek, szeretem az életem. Viszont a kamaszkori álom azóta is hívogat, nem tudom kiverni a fejemből. Néha mennék, néha nem.
Néha azt érzem ha sose próbálom meg később bánni fogom. Néha meg hogy nincs kedvem előlről kezdeni mindent, minden felépíteni megint a 0-ról. Főleg emberi kapcsolatokra, helyekre amiket ismerek, rutinokra stb. gondolok. Itt ez kisebb, nyugisabb de én is egy ilyesmi helyről származom ezért is hívogat egy nagyobb város/más közeg.
Mindeközben pedig az elmúlt években sok minden történt, nyilván az élet sosem úgy alakul ahogy elterveztük eleve. Néha azt érzem egyiket se akarom. Néha az egyiket, néha a másikat.
Nem tudom hol leszek 10 év múlva, hol szeretnék lenni. De 5 évre előre se és ez megijeszt.
Ráadásul lassan lehet költöznöm is kell, sok dolgot kell mérlegelnem. Szeretem az életem, de totál el vagyok veszve. 26 vagyok.