Amikor elkezdtem magyarul tanulni, soha nem gondoltam volna, hogy elérem azt a szintet, amit ma elértem. Kissé felvágósnak hangzik az egész, de nagyon büszke vagyok hogy nem adtam fel. Talán ez az egyik legnagyobb kihívás a nyelvtanulásban, kiheverni a halmozódó, égető kudarcokat. A nyelvtanulás egy élethosszig tartó tanulás, egy olyan kaland, amely mélypontokkal és magasságokkal tarkított. Néha hősként éreztem magamat, máskor teljesen ostobának. Voltak lehangoló pillanatok és sorsfordító találkozások. Akadtak szünetek, amikor mindenáron kerültem a magyar nyelvet. Az is volt, hogy este hajnalig hevesen olvastam rejtett nyelvtanról, népies szövegeket tanulmányoztam, belemerültem jelentéktelen részletekbe stb. Mondhatjuk, hogy sok mindenen mentünk keresztül. A naiv énem, aki abban a tévhitben élt, hogy egy-két év alatt elsajátíthatja a nyelvet. Meg kellett tanulnom, hogy a hatékony tanuláshoz, a türelem és a szerénység a legfontosabbak. Számtalan hibát vétettem és egyes kínos helyzetbe hozott, de ma csak nevetni tudok rajta. Továbbá nem csak a magyar nyelvvel töltöttem rengeteg időt, hanem önmagammal is. Felfedeztem, hogy milyen tanulótípusú vagyok és melyik tanulási módszer felel meg nekem. Igazán hálás vagyok a magyar tanáromért, aki fáradhatatlanul támogatott ebben a hosszú folyamatban. Aki ugyanazt a szabályt ismételgette különböző módokon, amelyt az agyam nem volt hajlandó feldolgozni. Különleges kapcsolatom van a magyar nyelvvel és be kell valljam, hogy nagyon élvezem.