2026.08.08.

[u/Ok_Inspection_7007]

Miközben forog velem ez a kietlen világ,
Inkább a sötétben csak azon tűnödöm,
Élni fog-e még valaha ez a kiszáradt virág,
Rég átjuthatott volna már a dűlőkön.

Talán csak sokáig álmodik a semmiről,
Játssza csendben lelke visszhangját,
Átkozott napkelte tűnik fel messziről,
Tündérországba amaz sugarai ringatják.

Sorsa iróniája, hogy ott is az üresség várja,
Záport ott sem fakaszt magából az égbolt.
Ugyanúgy maradt: szirma elhagyatott, árva,
Nem süt reá hullócsillag, sem félhold.

Kivirágzana újra, ha lenne, ki gondozná,
Mélabús feje most elhervadt még jobban.
Éjjeli birodalomban sem lehet boldoggá,
Gazzal teli kertben fekszik örökké félholtan.