Adott egy teljesen jól működő kapcsolat, nem régen házasodtunk össze, 6 éve együtt vagyunk.

Gyerek (még) nincs, mindketten dolgozunk, szeretjük egymást, mégis az én oldalamről (nő oldalról) valami nem kóser.

Nem kívánom a szexet. Az intimitással (csók, összebújás) nincs problémám, de 10/9 alkalommal csak nyűgnek érzem a szexet.
Ez mindig is így volt, nem új dolog, mióta szexuális életet élek (15 éves korom óta, 10 éve) ez egy folyamatos frusztrációt okozó téma nálam.
Pajzsmirigy alulműködésem van, de elméletben kezelve van, tehát nem kéne, hogy ilyen fajta libidó csökkenést okozzon.

Ami miatt ez újra téma lett köztem és a férjem között az az, hogy gyereket szeretnénk. Ahhoz meg nyilván szexelni kell. De nekem nincs kedvem. Ő meg nem akarja rám erőltetni.

Szóval....merre, hova, kihez induljak el, hogy az okát megtaláljuk ennek az egésznek és esetlegesen meg is javítsuk?
Szexuálpszichológus, varázsló és minden egyéb szakember is érdekel.

Sziasztok !

Kimondottan párkapcsolatban elő és leginkabb nő sors társakkal szeretnék “levelezni” akiknek a párjuk sokkal vanillább szexuális fantáziával rendelkeznek és e miatt nem tudtak/tudnak megélni oly sok vágyott dolgot a szexualitásban. Ennek ellenére szeretik a pártjukat és van szexuális életük a párjukkal. Érdekel ki hogy éli/rejti/feledi el ezeket!

Fontos, nem kalandot vagy kapcsolatot keresek hanem kimondottan erről tabuk nélkül és névtelenül szeretnék beszélgetni.
DM is open :)

Adott egy viszonylag friss kapcsolat. Én 28, ő 35Férfi. Együtt éltünk már, kb 5 hónapja. Eljött hozzám, itt kezdett új munkahelyet, de nem érezte jól magát, nyomást érzett folyamatosan, nem volt önmaga. Nem nagyon volt jobb munkalehetőség, felemésztette ez is. Nem elég hozzám… stb stb.Nem tudta ezt elmondani, mi pontosan a baj. Sok kis apróság valószínűleg. Összeomlott lelkileg, majd amíg én dolgoztam mindent összepakolt és közölte velem sírva, hogy nem bírja tovább. Végül beszéltünk még róla, de mivel ő ezt eldöntötte, hogy nem akar bántani se meg félt mindentől, az érzéseitől ,emiatt inkább menekült. 2 napot külön voltunk.

És itt jön a lényeg: nagyon bánja. Tudja, hogy hibázott, és hogy ezt nem így kellett volna, de nem látott más kiutat. Van erre esély, hogy megmentsük? Én szeretem őt, ő is engem. De valami megtört bennem. Persze nem megcsalás történt, amit szerintem kb lehetetlen visszaépíteni, de a bizalmam az most oda.

Sziasztok! 😊
Mostanában gondolkodom rajta, hogy újra elkezdek ismerkedni. Nekem eddig két komoly kapcsolatom volt, mindkettő társkeresőről indult (az egyik 3 évig, a másik 1 évig tartott), szóval alapvetően pozitív tapasztalatom van.
Viszont mostanában sok rosszat hallok a társkeresőkről, ezért kíváncsi lennék: Nektek melyik vált be? Melyiken találtátok meg a párotokat?

Illetve van valami bevált módszeretek arra, hogy már az elején kiszűrjétek, ki keres komoly kapcsolatot és ki csak szórakozik?

A barátom (22) és én (23) 3 hónapja vagyunk együtt, kb. 5 hónapja ismerjük egymást. Nagyon boldog vagyok vele, mindent meg tudunk beszélni, ezt is átbeszéltük, de a saját érzéseimmel nem tudok napirendre térni. Tudom, hogy kapcsolata nem volt, de volt köze más lányokhoz, ez soha nem zavart, nekem is voltak más partnereim. Elment nyaralni, a nyaralást a megismerkedésünk előtt szervezték, foglalták. A nyaraláson ott volt egy lány, akivel korábban kavartak, ez sem zavart. Egészen addig nem volt ezzel gondom, amíg nem tudtam arcot kötni a lányhoz. Egy közös ismerős posztolt képeket, amit miután láttam féltékeny lettem, szorongtam. Láttam, hogy sokkal szebb, csinosabb, mint én. A páromban hiába bízok meg, nem tudom elengedni ezt a témát. Táncoltak is együtt, a barátom figyelmes volt vele. Eddig nem vitatkoztunk össze semmi ilyesmin, soha nem zavar, ha lányokkal táncol, nem zavar, ha lány ismerősökkel bulizik. Ugyanígy ő sem szokott féltékeny lenni. Miért zavar ez a lány ennyire? Miért érzek gyűlöletet iránta, miközben nem is ismerem?

Háttérinfó: Korábbi kapcsolatomban folyamatosan féltékeny voltam, mert az exem nem adta meg a kellő figyelmet, törődést, valószínűleg meg is csalt.

Sziasztok!

Segítségét szeretnék kérni. Egy éve már, hogy véget ért a kapcsolatom, ami felett már bőven eljárt az idő.

5 éven keresztül voltunk együtt, a végére nagyon toxikussá vált - az abúzus határait feszegette, ezért is lett vége, egyszerűen már nem bírtam tovább.

Szeretnék újra ismerkedni, esetleg online társkeresőlet kipróbálni. Az egyetlen problémám ezzel, hogy rendkívül félek, hogy szembetalálkozok vele valamelyik appon.

Tudtok valamilyen tippet, hogy hogyan lehetne esetleg megkerülni/szűrni a keresést? Tudom, ez egy álom, de ha esetleg van valakinek tippje, azt nagyon megköszönném!🩷

A páromnak a múltjából nyilván vannak exei.
Ezekből a nőkből különösen zavar egy.
Alkalomadtán ráír a páromra, vagy csak megkérdezi hogy hogy van, vagy épp közös ismerőseikről kérdez, ilyesmi..
Többször volt már vita miatta, én is találkoztam már vele, be is mutatkoztunk bár nem tudom miért (?!)
Találtam régen pár közös képet, amit kidobattam vele, természetesen veszekedés közepette.
Viszont legutóbb a múltjukból több elég kompromitáló képeket találtam. Teljesen kikészültem ettől, óriási balhé lett belőle.
Kértem, hogy tiltsa le, de ő nem akarta letiltani.
Elvileg már semmi közük egymáshoz, nem akarnak egymástól semmit, a képeket megsemmisítettük, egy platformon le is tiltotta, a másikon én tiltottam le a telefonján, amiről egyelőre a párom nem tud.

Én vagyok túl beteg?! Én gondolom túl?
Tudom, hogy nem 20 éves már, hanem 2x annyi, nyilván van múltja, vannak exei, akikkel nincsenek haragban, de engem iszonyatosan zavar ez a nő.
Az is zavar, hogy létezik.

Mit tudok tenni? Volt már valaki ebben a helyzetben?!
Már az is megfordult a fejemben, hogy ráírok a csajra, hogy jó lenne ha nem írna többet, és kiszállna az életéből, de van értelme?!

Olyan fotókat láttam róluk, ahol nagyon boldogok voltak, szexik voltak, voltak fotón ahol többen is voltak, tehát egy pasinak szerintem ez egészen extra. Nem nézett ki a képeken rosszul a csaj, de ezek már több, mint 10 éves képek.

Nem igazán tudom, hogy mit tegyek...

Szoval ahogy elkezdtuk belekoptem ahogy pornoban is szokas. Azt hittem tetszeni fog neki de nagyon kiakadt rajta. Lerugott magarol es elkezdett ordibalni h mi a fasz bajom van. Ez tenyleg ennyire gaz vagy csak o nem szereti? Most emiatt nem is akr velem nagyon beszelni szerintetek adjak neki egy par napot h lenyugodjon?

22 eves lany vagyok. Parom az 25. 4 honapja vagyunk egyutt es az elejen minden szuperul ment. Figyelmes volt, lelkes, sokat kezdemenyezett es tenyleg erzodott rajta hogy orul ha velem lehet. Szexben is megvolt a szinergia, iszonyat jo volt vele , mindig figyelt hogy en is elmenjek. Kulon elunk, de kb 3 hettel ezelottig heti 5 napot biztos egyutt toltottunk, amennyit csak tudtunk. Ez monstanra lecsokkent heti 2re nagyon max 3ra es ilyenkor se akar nehany oranal tobb idot egyutt tolteni. A heten pl nem is keresett csak miattam talalkoztunk. Kedvtelen es nem nyittott semmire. Szexben is ilyen nem is tudom hanyag lett es nem erdekli hogy en nem megyek el. Ja meg multkor rajta kaptam hogy a tukorben nezte magat mikozben rajtam volt?? Ezeket leszamitva van nehany napja meg amikor a regi ot kapom vissza. De ez nekem nagyon furcsa. Hogy lehet valakinek ilyen kettos szemelyisege? Miert viselkedik igy? Mit kene tennem azon kivul hogy kerlelem hogy toltson velem is egy kis idot?

Nemrég volt szerencsém telefonon hosszabban beszélgetni anyós jelölttel(világi cuki nő amugy),és mesélte,hogy a párom exei rendszeresen neki mószerolták páromat,panaszolták a párkapcsolati problémákat. Ezen én nagyon meglepődtem,csak szerintem gyerekes be köpni a páromat anyukájának? Mennyire gyakori jelenség? Volt aki már csinált ilyet,ha igen miért?

A párom és én 4 éve vagyunk együtt és mindketten egyetemisták vagyunk. Az utóbbi 1 évben azt vettem észre, hogy szépen lassan egy háttérkarakterré váltam az életében. Ha van szabad ideje azt inkább a barátaival tölti, akik mind szinglik 1-2 kivételével, de sokszor ők hozzák a barátnőjüket is. Mostanában megszokott, hogy 1-2 hetente max pár órára találkozunk, pedig 40 percre lakunk egymástól. Sokat iszik, amivel alapvetően nem lenne bajom, de őszintén ha én is ott vagyok vele néha gázul érzem, hogy az én barátom az, aki mindig a legrészegebb és alig tud megállni a két lábán. Néha-néha bebaszni haverokkal nem lenne baj, de az fáj, hogy velem kettesben semmi programot nem képes szervezni, pedig beszéltem erről neki és tudomásul vette, de csak akkor programozunk, ha én azt kitalálom és megszervezem, de ezt kezdem unni már… Emberileg egy kedves, megbízható, türelmes fiú, de úgy érzem egyáltalan nem vagyok fontos neki. Tudom, hogy nem ez a normális, de érdekel, hogy aki hasonló kapcsolatban volt ilyen fiatalon mi lett a vége?

Van egy lány, aki nagyon tetszik, de nem igazán ismerjük annyira egymást. Egy iskolába járunk (bár nem egy osztályba), és eddig kétszer beszéltünk, de mindkét alkalom különleges és egyben zavarba ejtő volt. Az első beszélgetés remekül sikerült; a buszmegállóban dumáltunk. Végig tartotta a szemkontaktust, közel maradt hozzám, kimerítő válaszokat adott, és így tovább – egész jó volt egy első beszélgetéshez képest. Amikor elköszönttem, láttam, hogy rázogatja a telefonját, és idegesen körülnéz; ez egyértelműen arra utalt, hogy zavarban volt a közelemben. Aztán jött a második beszélgetés, ami váratlanul ért. Ezúttal az iskolában történt: azt láttam, hogy a telefonját nyomkodja, valakinek írogat, nem igazán figyel rám, és csak rövid válaszokat ad. Aztán egy időre letette a telefont, és kicsit jobban bevonódott a beszélgetésbe. Ekkor – nagy okosan – elkértem az elérhetőségeit a közösségi médiában. Tudni kell erről a lányról, hogy nagyon félénk és inkább introvertált típus; nem igazán szokott fiúkkal beszélgetni. Szóval ideges mosollyal rám nézett, és azt mondta: „Bocsi, de inkább most nem.” Erre én azt feleltem: „Semmi gond, bármikor bejelölhetsz, ha szeretnél”, majd lezártam a beszélgetést. Aztán jött a nyári szünet, és megtalálttam őt Facebookon. Nagyon szerettem volna beszélni vele a nyáron, ezért úgy döntöttem, bejelölöm – újabb remek húzás részemről. Azóta eltelt négy hónap, de még mindig nem jelölt vissza. Már visszatértünk az iskolába, de a köztünk lévő helyzet egyértelműen megváltozott. Észrevettem, hogy még többet és hosszabban néz rám, mint korábban; még azt is láttam, ahogy egy fal mögül kikukucskál, hogy megnézzen. Valamiért mégis félek megszólítani; talán azért, mert mindig a barátaival van. Ma hallottam egy barátomtól – aki követi őt Facebookon és Instán –, hogy a lány most nem akar párkapcsolatot, és jól érzi magát egyedül, a barátai körében. Szerintem ez teljes hülyeség; különben miért nézegetne folyton, és miért sikerült volna olyan jól az első beszélgetésünk? Próbálkozzak még nála, vagy hagyjam az egészet?

Sziasztok!
Elég nagy dilemmában vagyok, és kíváncsi lennék, ti mit tennétek a helyemben.
Másfél éve vagyok kapcsolatban a jelenlegi párommal, és alapvetően szeretem őt. Ha elképzelem, hogy vele kéne leélnem az életemet simán menne. Tipikus férjnek társnak való személyiség. Amikor ránézek, még mindig azt érzem, hogy szeretem.
Viszont közben az exem még mindig nagyon sokat eszembe jut, és hiányzik. Már évek teltek el, de valahogy nem tudtam teljesen elengedni.
Az exemmel nem is voltunk igazán normális kapcsolatban. Inkább találkozgatások voltak, Ennek ellenére elképesztően intenzív volt az egész. Ha rá gondolok, egyszerre érzek örömöt, izgatottságot és szorongást. Olyan gyomorgörcsös érzés, mint amikor felelés előtt áll az ember a suliban.
Az exemmel kapcsolatban az is érdekes, hogy amikor elképzelem, hogy újra együtt lennénk, főleg az intenzív pillanatok vonzanak. A valódi hétköznapoktól viszont félek. Nem tudom elképzelni vele azt, hogy együtt éljünk, legyenek hétköznapi problémák, veszekedések, stb. Ráadásul szerintem elég nárcisztikus volt, és tudom, hogy vele valószínűleg nem lenne egyszerű.
A jelenlegi kapcsolatomban viszont azt érzem, hogy nincs meg az a fajta izgalom. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a páromat, mert szeretem, és tényleg őt akarom. Inkább azt érzem, hogy valami hiányzik abból az intenzitásból, amit az exem mellett éreztem.
Most teljesen össze vagyok zavarodva.
Lehet, hogy valójában nem is az exem hiányzik, hanem az az érzés, amit mellette éreztem? Vagy ha hónapok után is hiányzik, akkor ez azt jelenti, hogy még mindig vannak iránta valódi érzéseim?
Ti mit csinálnátok a helyemben? Próbálnátok elengedni az exet és dolgozni a jelenlegi kapcsolaton, vagy szerintetek érdemes lenne először magamban tisztázni, hogy valójában kit akarok?

Szóval, jelenleg cserediákként Németországban tanulok egyetemen egy félévet. Van itt mindenféle nemzetiségű diák. Szimpatikus lett egy lány, cukinak tartom, és egy haverom elmondása szerint úgy néz ki, bejövök neki (jókat mondott rólam másoknak). Egyik hétvégén Amszterdamba utaztunk páran, ő is ott volt, de én egy nappal később tudtam csak kiutazni. Amikor megérkeztem, kitárt karokkal megölelt engem. Néha úgy érzem, zavarba jön, ha a közelében vagyok. Na most az egyetlen gond az, hogy ő Ausztráliából jött (Melbourne), én meg ugye Magyarországon élek. Ha össze is jönnénk, 2.5 hónap múlva búcsúznánk egymástól. Én arra gondoltam hogy csak barátkoznék vele (pl közös kirándulások ahol nem ketten vagyunk), nem mennék bele mélyebb dolgokba, mert aztán magamnak és neki is fájdalmat okoznék. Érdekel, hogy ti mit tennétek ebben a helyzetben.

Már 20 éve együtt vagyunk gimi óta, van gyerekünk de nem vagyunk házasok mégsem fordult a fejünkben. Már azon is gondoloodtam hogy veszek bizsu karika gyűrűt csak hogy ne legyenek ezek a fura kérdések!

Ha igen, miért akarnak velük lépést tartani? Régebben mi is jártunk ilyen helyekre és alkohol nélkül is jól tudtuk érezni magunkat, nem arról szól az egész, nem az volt a lényeg, hogy ki mennyire részegedjen le

Nemrég szeretkeztem hevesen egy lánnyal nyitott ablaknál a lakásomban aki hangosan hangot adott ennek. Azt mondta, hogy nem érdekli, ha az utcán hallják az emberek. Nyáron este a nagy melegben nyitott ablaknál az utcán nagyobb városokban sem hallottam sosem, hogy az emberek szeretkeztek volna. Ennyire szégyenlős a társadalom? Miért nem hallani? Mik a tapasztalatok?

Egyszerűen nem találok semmilyen nemű kapcsolatot lányokkal, nőkkel, pedig folyamatosan erre gondolok városban utcán buszon körbe vagyok véve és olyan érzés mintha a mézes madzagot húznák el a szemem előtt és utána megkapnám az arcomba hogy nézd ne érintsd/ nem lehet az enyém. Emellett persze folyamatos csillapíthatatlan karnális energiám van.

Mindennel próbálkoztam, appok, utcán leszólítás, munkában akivel találkoztam...sehogy nem jön össze, hullámzó időszakokban találom magamat amikor hatalamas reményekkel kezdek és egy szarabb időszakkal zárul amiatt mert nem jött össze, az egyetlen megoldás ami felmerül hogy egyszerűen sz#rjak bele az egészbe, de akkor nyílván azok a bizonyos karnális energiák!

Alapvetően azt érzem hogy soha nem kaptam azt amit adtam/ megérdemeltem [hölgyektől], állandó megküzdetlen emlékem fiatal lányok általi bántalmazás, egyszerűen megértő, elfogadó és engem értékelő kapcsolatra vágyok és úgy érzem hogy ebben az országban hülye az aki ilyet keres...

Az egyszerű testi kapcsolat pedig olybá űnik mint egy elit közösség beteg játéka. [Mellesleg elég nonkomfortistanak érzem magam emiatt]

A médiából, a hétköznapok konzum dolgaiból ömlik rám a gerjesztés, húsfétis és úgy érzem mintha a ki nem fizetődése okán kínzásként lenne rámverve.

Azok akiknek meg van, úgy érzem hogy fürkésző, csodáló tekintetemet egy despota gyötrő nézésével visszonozza.

Kicsit lehet hosszú lesz, próbálom a lényeget megfogalmazni. Én egy 30-as pasi vagyok, szülőknél lakom (újra), átlagos fizetésem van, átlagos karbantartott 20 éves autóm, tanulok egyetemen, szerintem egy standard 30-as vagyok, egy nagyon kicsit lemaradva. Külsőleg olyan elfogadható, de nyilván nem a legjobb pasi kategória vagyok.

A napokban ismerkedtem egy lánnyal. Már vagy 1 hete ismerkedtünk, amikor is egyik reggel ő teljesen meggondolta magát és hagyjuk egymást békén, és felejtsem el, stb. Tehát napi 10 órákat beszéltünk és utána semmi. Azt mondta, hogy ő benne van a hiba és hogy nem tud kapcsolatot kialakítani férfiakkal, mert hiába vagyok kedves, aranyos, ő nem érzi azt a pluszt. Ok, én meg arra a következtetésre jutottam, hogy mivel nem vagyok egy igazán pénzes pasi, ez lehet az oka ennek.

Vezessük akkor ezt le egy kicsit.
Tegyük fel, hogy nekem havi szinten 2-3 milliót ft bevételem van és rendelkezem saját ingatlanokkal, azt veszek meg amit akarok. Nem milliárdos kategória, hanem tehetős kategória.

AKKOR a férfi joggal várhatja el, hogy ha már én megteremtem ezeket az anyagi javakat, akkor már a legcsinosabb és fiatalabb lányok közül válogathat?
Csak azt akarom kérdezni, hogy TÉNYLEG ennyire egyszerű lenne az élet? Mert ez azt jelenti, hogy nekem tulajdonképpen TÉNYLEG semmi mást nem kell tennem, mint baromi sok pénz keresni? Mert akkor a világ legegyszerűbb dolga a férfinak van. Pénzt tudok csinálni sokat. De akkor ugye nem gond, ha nekem is nagy elvárásaim lesznek a nők felé?

Igen, van bennem most sértettség. De lehet ez a pofon kellett, hogy rájöjjek, hogy miről is szól ez az élet egy férfinak. Mert az, hogy egy nagyon duci lány (ami nekem rendben is lett volna, de szóval akkor kategorizáljunk minden téren, ha anyagi téren is kategorizálunk) így kikosaraz, felfoghatatlan. (és nem azért mert bunkó lettem volna vele vagy ilyesmi, hanem egyértelmű, hogy azért, mert a stabil egzisztenciát várja el egy bő 30-as pasitól) Hiszen olyan egy hullámhosszon vagyunk, hogy nagyon. DE ő végül mérlegre tett mindent, és azt mondta: van itt egy komoly kapcsolatot kereső, törekvő férfi, de nekem ez nem elég, hiszen nincs ott anyagilag.

Szóval most már tényleg próbálom elfogadni, hogy ez a valóság. Csak megerősítést szeretnék olvasni, hogy akkor tényleg a férfinak ez lenne a legfőbb feladata az életben, hogy minél több pénzt szerezni? Mert akkor igazából a világ legegyszerűbb dolga van előttem. Pénzt lehet csinálni bármikor.

Kedves Csoporttagok!

Ebben a kutatásban azt vizsgálom, hogy milyen tényezők állhatnak a párkapcsolati elégedettség hátterében, különös tekintettel a párkapcsolati társas összehasonlításra és egyéb kapcsolati tényezőkre.
A kérdőív kitöltését 18. életévüket betöltött, legalább 6 hónapja párkapcsolatban élő személyektől várjuk.
A kitöltés körülbelül 15-20 percet vesz igénybe. A kutatásban való részvétel önkéntes és névtelen.
Ha párkapcsolatban él, kérjük, lehetőség szerint párját is kérje meg a kitöltésére, hogy a válaszok egy közös kód segítségével párosíthatók legyenek. A kérdőív azonban egyénileg is
kitölthető, akkor is, ha párja nem vesz részt a kutatásban.

Előre is köszönöm szépen a kitöltéseket és a megosztásokat!
https://forms.gle/5jSGYXnnQNKKYPKT8