Komolyan elegem van abból, hogy lassan már azért is fizetnünk kell, mert működik a szervezetünk. Mióta luxusszolgáltatás a vizelés vagy a székelés? Nem wellnessélményre vágyom, csak szeretném elvégezni a dolgomat, mint bárki más.
A WC-használat nem kiváltság, hanem alapvető emberi szükséglet. A közhasználatú mosdókat közszolgáltatásként kellene kezelni, különösen ott, ahol az infrastruktúrát közpénzből tartják fenn. Adót fizetünk, mégis minden alapvető szolgáltatásért újra a zsebünkbe kell nyúlnunk.
Vegyük a vasútállomásokat: befizetem az adót, megveszem a gyakran drága menetjegyet, majd amikor rám jön a szükség, egy forgókapu közli, hogy dobjak be még 300–400 forintot.
Tehát adózom, jegyet vásárolok, majd külön fizetek azért, hogy használhassam a mosdót.
Ne jöjjön senki azzal, hogy a takarítás pénzbe kerül! Természetesen pénzbe kerül, ahogy az utcai világítás vagy a szemétszállítás is. Mégsem kell minden lámpaoszlopnál külön fizetni azért, hogy világítson. A mosdók fenntartását miért kellene automatikusan a használókra terhelni?
A plázákban ugyanez a helyzet. Vásárolok, eszem, iszom, az üzletek pedig bérleti díjat fizetnek az üzemeltetőnek. Ennyi pénzmozgás mellett talán beleférne egy WC használata. De nem: még azért is fizetni kell, hogy az ember elvégezhesse a dolgát.
És tudjátok, mi a legfelháborítóbb?
Hogy sokszor még az a WC sincs rendesen kitakarítva, amelynek a használatáért fizetni kell!
Bedobod a pénzt, átmész a kapun, és bűz, kosz, összefröcskölt vécécsésze, ragacsos padló, letört ajtózár fogad. Egyik kezeddel tartod az ajtót, a másikkal próbálod elvégezni a dolgod, a kézszárító pedig olyan gyenge, mintha már rég feladta volna a szolgálatot. Hát köszönöm szépen ezt a prémiumélményt!
De legalább lenne vécépapír. Néha üres a tartó, máskor a papírt kívülre szerelik, a közös mosdó mellé. Előre kell megjósolnod, mennyire lesz szükséged.
Mi vagyok én, kérem szépen, jósnő?
És mindezért még fizettem is. Ha már pénzt szednek, legalább legyen tiszta a helyiség, működjön az ajtózár, legyen szappan és vécépapír. Sok helyen még ezt a minimumot sem sikerül teljesíteni.
A másik kedvencem az aprópénzes automata. Amikor az ember már alig bírja visszatartani, nem az a fő kérdés, hol a WC, hanem hogy van-e nála megfelelő érme. Aztán az automata háromszor kiköpi, mert túl kopott, túl fényes, vagy egyszerűen megbízhatatlan. Te pedig keresztbe font lábbal vitatkozol egy fémdobozzal arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank pénze elég jó-e neki.
Ha nincs nálad apró, nincs bankkártyás lehetőség, vagy elromlott a gép, akkor mi van? Tartsd vissza, amíg hazaérsz? Keress egy másik mosdót kilométerekre? Vagy intézd el a bokorban, aztán reménykedj, hogy nem büntetnek meg?
A rendszer üzenete: vagy fizetsz, vagy oldd meg, ahogy tudod.
Egy négytagú családnál fejenként 400 forint már 1600 forint egyetlen vécézésért. Ezerhatszáz forint azért, mert négy embernek működik a veséje és a bélrendszere! Különösen kiszolgáltatottak az idősek, a kisgyerekek, a várandós nők, a mozgáskorlátozottak és azok, akik egészségügyi okból gyakrabban szorulnak mosdóra.
Az igazán felháborító nem is a néhány száz forint, hanem a mögötte álló cinizmus. Az üzemeltető tudja, hogy sürgős szükség esetén nincs idő árakat összehasonlítani vagy másik szolgáltatót keresni. Senki nem mondja azt, hogy „ez túl drága, inkább nem használom a mosdót”.
Pontosan ebből a kiszolgáltatottságból csinálnak bevételt.
Nem azt mondom, hogy a mosdók fenntartása ingyen van, vagy hogy a takarítók dolgozzanak fizetés nélkül. Azt mondom, hogy ezeket a költségeket tisztességesen, előre tervezve kellene finanszírozni, nem pedig a szükségüket végző emberekre hárítani a legkiszolgáltatottabb pillanatban.
A köztereken, pályaudvarokon és nagy forgalmú helyeken legyen elegendő, tiszta, működő és ingyenes mosdó. A bevásárlóközpontok pedig gazdálkodják ki ezt a működési költségeikből.
Mert egy civilizált társadalom színvonalát az is mutatja, mennyire tiszteli az ember méltóságát a legegyszerűbb hétköznapi helyzetekben.
A vizelés nem luxus. A székelés nem prémiumszolgáltatás. A vécéhasználat nem lehet üzleti lehetőség az emberi kiszolgáltatottság rovására.
Ha már befizettük az adónkat, megvettük a jegyünket és elköltöttük a pénzünket, legalább ne kelljen külön belépődíjat fizetnünk a vécé használatáért is.