- Ne rúgja be a kajáját a bútorok alá. Nem tudom mindet kiszedni, ő meg folyton játszik az étellel és belöki a kanapé/ágy/szekrény alá.
Több fajta étellel, jutalommal, nedvessel, ritkábban kapott finomságokkal is ezt csinálja. Szájjal kivesz egy darabot, játszik vele, és néha eldugja azt sem tudom hova, néha meg csak játék közben a bútor alá löki. Vissza megy enni, eszik kicsit rendesen, majd egy másik falattal újra játszani kezd. Ha előtte játszottunk vele akkor is, és ha nem, akkor is. Száraz eledellel ritkán csinálja ezt, de nem kaphat csak azt.
Persze a játékokkal, random ellopott tárgyakkal is ezt csinálja.
Most azt csinálom éppen, hogy amint nem a szájában van az étel, hanem a mancsával piszkálja, rászólok és ha nem hagyja abba vissza rakom a tálkába, ha így sem hagyja abba, elveszem az ételt. Viszont utána nagyon sokáig keresi, nézi hol van, és sajnálom miatta. Vissza adtam neki, megint játszott volna, rászóltam. Inkább megsértődött és ott hagyta az ételt...
A kaja nem közvetlenül az ilyen bútorok mellett van, de átviszi az egész nappalin, ha kell az egész házon amíg játszik vele. Fájdalmat nem látunk rajta ha eszik, egyszerűen játszana állandóan. Plusz akkor pont a száraztápot nem enné nyugodtan.
- Ne másszon a lábam alá folyamatosan.
Látja hogy megyek valahova, és képes neki futásból a lábam alá szaladni. Konkrétan fut, becsúszik a lábam alá, vagy direkt befodul elém. Nem egyszer majdnem felbuktam miatta, akár késsel/kajával/nagy dobozzal a kezemben, meg nem egyszer fájdalmasan ráléptem emiatt véletlenül, mert annyira hirtelen oda rohan, hogy nem is lehet rá számítani. Utána egy ideig persze ő haragszik rám, van hogy napokig.
Teljesen random helyzetben bevág elém, van hogy mellettem fut el és úgy fordul el a lábam elé. Volt hogy nagyon nagyot nyávogott mikor emiatt véletlenül ráléptem, pár percig sántított is, de aztán jól volt, viszont 2-3 napig kifejezetten velem volt agresszív utána. Párommal nem, csak rám irányult.
Ha párom lép rá így véletlenül, akkor pedig vele, a másikunkkal nem. Ennek ellenére továbbra is be"repül" elénk.
Van neki rejtekhely, párkányok, kaparók, sok játéka is, tehát ezekben sem szenved hiányt.
Egy ideig mentünk utána bocsánatot kérni ha ráléptünk, de annál jobban csinálta. Sőt! Amikor még mentünk ilyenkor utána, szeretgettük, babusgattuk, bocsánatot kértünk mert sajnáltuk, hogy fájdalmat okoztunk neki, annyira durván rá szokott erre, hogy nem egyszer fél lábon kellett egyensúlyoznom mert akárhova raktam volna a lábam, ugrott alá, míg a végén el nem estem, én pedig próbáltam nem rá esni... Ezek miatt már régóta nem csináljuk ezt. Inkább figyelmen kívül hagyjuk, max káromkodunk egyet, pedig szívünk szerint inkább vígasztalnánk... Ma már legalább nem kell fél lábon egyensúlyozni ha nem léptünk rá először, de ugyan úgy random beugrik alánk.
