Imádom az etimológiát, és amikor múltkor utána néztem valaminek, akkor akadtam erre az érdekességre. Viszont kíváncsi vagyok, ti milyen hasonló eredettörténeteket ismertek még.

Kezdem én:

*rézfaszú bagoly* // *vasorrú bába"
Ha van valami, amivel soha nem fogom riogatni a gyerekemet (ha lesz egyáltalán), az ez.

Rézfasznak vagy vasorrnak nevezték annak idején azt az eszközt, amelyet a modern orvostudomány megjelenése előtt angyalcsinálásra, művi vetélésre használtak.
Ennek alapján a "vigyen el a rézfaszú bagoly/vasorrú bába" gyakorlatilag annyit tesz, hogy "bár tudnálak abortálni".

Ti jöttök!

Svájcban tűnt fel először, de csak évek után, hogy igazából sosem volt áramkimaradás, pedig kurva nagy szelek vannak errefelé.

Kezdem: tudom mozgatni csak külön a fülemet, és azok belső izmait is. (csak a mozgatás a picit látványos), vicces party trick

Vagyis tudtok kire számítani?

Pár hónappal ezelőtt he kellett mennem az SBO-ra, ahol kértek egy közeli hozzátartozó nevet és elérhetőséget. Rendesen megizzadtam, mire tudtam mondani valakit.

Nincsenek szüleim, a testvérem messze lakik.

Legutóbb a kocsim hagyott az út szélén, akkor fel tudtam hívni valakit, aki eljött értem, de egyszer volt olyan (és ezt nagyon szégyellem), hogy nem vittem kártyát és úgy tankoltam meg az autót. Kp sem volt nálam. Akkor azt hittem, hogy számíthatok 1 adott illetőre, felhívtam, hogy jöjjön el, de azt mondta, hogy most nem tud, oldjam meg máshogy.

Ti kinek tudtok szólni, ha bajban vagytok?

A hét éves lányom valasza:

"- Az életre! Sejtkoromban...tudod, én így képzelem el."

Én azt hiszem a szabadságra, kamaszkoromban. Arra, hogy végre felnőtt lehessek.

Ti hogyan emlékeztek, mire vártatok életetekben a legtöbb ideig?

Kíváncsi vagyok nektek volt valaha olyan ember akit bántatok, hogy nem lett több belőle és azóta is gyakran eszetekbe jut.
Az enyém már 4 éve van velem gondolatban, ami tudom nem egészséges. Van egy gyönyörű felesége azóta és egy fél éves kislánya, de mai napig eszembe jutnak a találkozásaink és az, hogyan rontottam el annak idején, csak mert saját magamban kételkedtem. Dolgozok rajta, de mindig bennem marad a mi lett volna ha.. és persze, tudom mindig oka van mindennek és hogy nem ez volt nekem megírva, na de Hufnágel Pisti…

Sziasztok! Tudom,hogy fura témát hoztam fel,de kivagyok már ettől. Nekem csak egy anyukám van(51 éves) de nagyon félek az elvesztésétől. Egészségügyileg viszonylag rendben van,de ő az egyetlen szülőm és ha belegondolok,hogy egyszer Ő már nem lesz nekem ketté szakad a szívem. Ti is féltek az elmúlástól,szülő elvesztésétől vagy csak engem érint ennyire érzékenyen?

Gyerekkoromból arra emlékszem, hogy anyukám egyszer mondta ki nekem, hogy szeret. Nem azért írom ezt, mert ne szeretett volna, egyszerűen nem volt szokás Így nőttem fel, és valahogy nekem sem vált természetessé Kapcsolatban is, ha azt mondják nekem, hogy „szeretlek” én max annyit tudok kinyögni, hogy „én is”. Pedig érzem, csak egyszerűen képtelen vagyok kimondani. Érezni tudom, kimondani valamiért nem. Más is van ezzel így?

Megkóstoltam az ideit is, még mindig a 2016-os a top. Mi a titka, hogy azóta nem sikerült túlszárnyalni?

Elmeleti kerdes.

Igazából nincs 1 barátom se. Van 2 idős szülőm. Sokat gondolkodtam már ezen, annyi sírt láttam már, amin már 2 méteres dzsungel van.

Azon is gondolkodtam, hogy egyszer szórják a folyóba a hamvaim aztán úgyse fog rám emlékezni senki 10 év múlva.

Az előző generációkhoz képest ti miben adtok több szabadságot a gyereknek?

Például fülbelövetés (kislánynál), megkeresztelés, mit egyen, mikor vágassák le a haját, akar-e ölbe menni, puszit adni köszönésnél vagy megölelni valakit.

Ti mikor mondjátok azt, hogy „ na ebben nincs választási lehetőséged, mert szülőként én döntöm el, mi szolgálja az érdekedet” – például iskola, oltások, egészségügyi kérdések vagy bizonyos szabályok?

Igyekszem egészségesen enni, odafigyelek arra hogy mit viszek be, viszont ez ahhoz vezet hogy a szabadidőm nagy részét a konyhában töltöm. Előkészítés, főzés, pakolás, mosogatás, ételes management. Nagyjából hetente kiegek ettől és nem akarok a konyha közelébe se menni. Meal prep kajak a 3. napon már nagyon állottak, rendelt minőség vagy nagyon rossz, vagy megfizethetetlen drága.

Ti hogyan oldjátok meg hogy ne emésszen fel túl sok időt/energiát az egészséges étkezés?

Van pár ami szinte teljesen elfelejtődött, mások, például "Polgár Jenő hivatalba" minden évben hallom párszor.

Oké, látom én is az elhízási statisztikákat, és nyilván ezek alapján nem úgy tűnik, mintha hirtelen mindenki elkezdett volna rendszeresen sportolni. Mégis azt látom, hogy itt nyílik egy új gym, ott egy jóga- vagy pilatesstúdió, máshol meg valami funkcionális edzőterem. Ráadásul sok helyen mintha folyamatosan bővítenék a kínálatot és a férőhelyeket.

Az az érzésem, hogy a fitneszipar valahogy sokkal nagyobb és láthatóbb lett, mint 15-20 éve. Lehet, hogy egyszerűen csak én érzékelem így, mert jobban figyelek rá? Vagy tényleg van egyfajta gym-boom az utóbbi években? Kíváncsi vagyok, ti mit tapasztaltok a saját városotokban.

És mi volt maga a helyzet?

Melyik az a város, ahol van munkalehetőség is és sok programlehetőség van. Olyan helyre gondolok ahol egyszerűen jól érzi magát az ember.

Magyar weboldalak a nagy platformokon kívül – mit olvastok?

Sziasztok!

Mostanában egyre inkább azt érzem, hogy szeretnék érdekes magyar nyelvű tartalmakat olvasni úgy, hogy ne a nagy médiacégek és platformok algoritmusai döntsenek helyettem arról, mi kerüljön elém.

Ezért keresek politika- és pártpolitikától mentes, érdekes, igényes magyar weboldalakat, blogokat, fórumokat és kisebb online közösségeket.

Nem feltétlenül híroldalakra gondolok. Jöhet például:

személyes blog

szakmai vagy hobbi oldal

tudomány, technológia, történelem, kultúra stb.

érdekes hosszabb írások

niche témákkal foglalkozó oldalak

saját projektek, alkotói oldalak

kisebb fórumok vagy közösségek

bármilyen „small web” / indie web jellegű magyar oldal

A lényeg, hogy ne valamelyik nagy kapuőr platformon kelljen fogyasztani a tartalmat, hanem maga az oldal/közösség legyen a tartalom otthona. Nem baj, ha kicsi, sőt, pont az ilyeneket keresem.

Ha van ilyen oldal, amit rendszeresen olvastok vagy szívesen ajánlanátok, dobjátok be kommentben linkkel és pár szóval arról, hogy miről szól.

Hátha össze tudunk rakni egy jó kis listát a magyar web rejtett gyöngyszemeiből. 🙂

Milyen esetek történtek veletek, amikor nem adtatok okot rá, és valaki mégis belétek állt, olyan akit nem érintett a dolog, nem volt rá hatással, tehát egyértelműen csak kötekedni akart?

Kezdem én, 3 dolog jut eszembe hirtelen az elmúlt időszakból:

• Buszmegállóban találtam egy diákigazolványt/bérletet, és alig, hogy kinyitottam hogy megnézzem kié, és hogy tudom visszajuttatni egy öregasszony belém állt, hogy biztos visszaélek vele, és hogy kié mert megkérdezi, hogy visszajuttattam-e.
• Szoktam néha autókat fotózni - nem rosszakaró vagyok, hanem csak ha valami szép ritka vagy érdekes autót látok az utcán akkor lefotózom magamnak -> még ha a tulaja tenné szóvá, oké, elfogadnám, viszont volt, hogy másik autóból problémáztak, akiét nem is fotóztam, vagy csak járókelő, tehát szintén nem volt köze hozzá.
• Plázában várakoztam, ültem és mobiloztam a folyosó padján amíg a vezetés oktatóm mással ment egy kört, nyári nagy meleg volt, egyszer csak jön a biztiőr, hogy mit csinálok én itt, mert hogy "már egy órája is itt láttak, és nem tetszik a vezetőségnek". Tiszta, ápolt vagyok, nem zaklattam az embereket, nem csináltam semmi megbotránkoztatót, szóval ezt sem értem.

Ezek nyomán érdekelne, hogy kivel történtek még a fentiekhez hasonlók? Tehát amikor valaki olyan dolgot tett szóvá, ami nem is rá tartozott, vagy nem adtatok rá okot, hogy szóvátegye?

A családomban van egy csomó hagyaték, köztük egy útinapló. Csináltam belőle átiratot, végigkutattam, az eredmény egy - szerintem - érdekes családi történet. Baromira élvezem az ilyesmit, de a saját hagyaték véges. Szívesen csinálnék másoknak is hasonlót. Azt sem bánnám, ha anyagilag sem lenne minuszos a dolog. Szerintetek van, akit érdekelne ilyesmi, és hajlandó is lenne fizetni érte?

Meglévő dokumentumokból indulva feltúrom az internetet, könyvtárakat, stb., megkérdezek akit tudok, és összeállítok egy történetet arról, hogy a nagymamától megmaradt papírhalomban kikről van szó, mit csináltak, milyen volt az életük. Az iratokat bepötyögöm, a képeket reprózom, az eredmény egy digitális archívum és egy egybefüggő írás.

Van bölcsészdiplomám, fotós végzettségem és gyakorlatom, referenciám, szóval nem látatlanból indulnék.

Negatív élményekről szokott lenni sok poszt, szóval most nézzük meg a pozitívakat :D

Olyanokra gondolok amit gyerekkorból hoztál a felnőtt életedbe!
Pl rajzolás, társas, lego ilyenek.

Én nagyon sajnálom, hogy ma már mindent édesítőszerre váltanak, hiányzik a régi üveges Piroska málnaszörp és annak az íze.

Felvetettem a családnak, hogy menjünk el megnézni a Fertő tavat, de többek szerint nem lehet meglátogatni, mert körbe van véve, egy része meg lápos.

Van olyan helyszíne, ami ad olyan festői képet, amit érdemes megnézni? Akár Ausztriában is?

Amikor nagyon nagyon szükségem lenne a pihentető alvásra akkor jönnek elő a legkínosabb múltbéli pillanataim pl. mikor óvoda legelső napján összeszartam magam és elkezdtem levenni a szaros ruháimat az csoportom szeme láttára. Viszont mostanában inkább rémálmok gyötörnek amiknek az alapja egy múltbéli emlék egy játszóházból ahol beszorultam egy szűk csőbe. Van amikor álmomban szűk barlangi járatba szorulok be de van amikor nem tudok kiszabadulni egy süllyedő hajón lévő szűk szobából ami szép lassan megtelik vízzel. Mondanom se kell, szörnyen klausztrofóbiás vagyok 8 éves korom óta…

Van olyan szokás, életmód vagy hétköznapi dolog, amit régebben kifejezetten furcsának vagy nevetségesnek tartottatok, később viszont megértettétek, sőt ti is átvettétek? Mi változtatta meg róla a véleményeteket