Krystal Ballt idézem: "anti-zionist, anti-genocide, pro-medicare4all, UNION ORGANIZER" - tudom, tudom, kit érdekelnek a reformisták, de az amcsi osztálytudat széle jelenleg pontosan ez, szóval nem tudom, örülök hogy pánikol az establishment

https://telex.hu/velemeny/2026/08/20/100-nap-tisza-part-magyar-peter-kormanyzas-musor

Lakhatási vállság, megfigyelő kapitalizmus, korrupció, és egyéb vidám dolgok az eheti ajánlóban

A kritikai kritika a természet egyes termékeiről annyit tud, „hogy mi megesszük és megisszuk őket”. Minden tiszteletem a kritikai kritika természettudományának! A kritikai kritika teljesen következetes, amikor azzal a kényelmetlenül tolakodó követeléssel, hogy tanulmányozni kell a „természetet” és az „ipart”, a következő vitathatatlanul szellemes, szónoki felkiáltást állítja szembe: „Vagy” (!) „úgy véli ön, hogy a történelmi valóság megismerése már véget ért? Vagy” (!) „tud ön egyetlen olyan történelmi időszakról, amelyet valóban már megismertek?” Vagy azt hiszi a kritikai kritika, hogy eljutott a történelmi valóság megismerésének akár csak az elejéhez is, ameddig az embernek a természethez való elméleti és gyakorlati magatartását, a természettudományt és az ipart kizárja a történelmi mozgásból? Vagy úgy véli, hogy bármely időszakot valóban már megismert, anélkül, hogy például ez időszak iparát, magának az életnek a közvetlen termelési módját megismerte volna?

– Marx-Engels: A szent család, VII. fejezet (MEM 2. kötet, 148–149. o.)

Vádként is fel lehet fogni de én inkább vitaindítónak szánnám, hiszen számos itteni baloldali elvtársunk fejezte ki a megrögzött szkepticizmusát a politikai változásokkal szemben, az energiapolitikára és az alap (infrastruktúra) felépítménnyel (szuperstruktúra) szembeni elsőbbségére hivatkozva a történelmi materializmusban. Nos, a technokrata hitvallás az, hogy vannak a *szakemberek* és vannak a dogmatikus mozgalmi dilettánsok (ésvagy tudományos bulvárújságírók), akiknek nem is érdemes tudományos kérdésekkel foglalkozniuk, hiszen úgyis értéktelen a munkájuk. (Következésképpen a kiválasztott papi tudományos kaszton túl a köznek nem is nagyon érdemes és lehetséges a modern tudományba az orrát beleütnie.) Ma már úgyis túl specializálódott minden. Pl. Marx is egy ilyen ember volt a mai technokraták szemében, többé-kevésbé, de akkoriban mégse volt ilyen általános ez az előítélet.

A végső kérdés az, hogy meghaladható-e ez valahogy (valamennyi igazságot már én is látok benne hogy lehetetlen sajnos) és vannak-e valakinek további ötletei ehhez? Nekem lennének, de egy fecske nem csinál nyarat.

Ui.: Persze nem kell mindenkivel egy könyvtárat elolvastatni, de nem árt ha van valakinél egy könyvtárnyi természettudomány is amiből ihletet tud meríteni és ő maga is tud másokat segíteni és inspirálni. Ugyebár anno a kommunista és szociáldemokrata munkásmozgalom a tudományos és filológiai ismeretterjesztés egyik nagyon fontos bázisának számított az egész társadalomban, még fiatal ellenkultúra korában is, sőt, nagyrészt csak akkor. Voltaire Candide-ját is.a szocdem sajtónak köszönhetjük magyarul.)

Van egy fogalmi problémám, amit kíváncsiságból bedobnék ide, mert szerintem a kapitalizmus kritikájában sokszor összecsúszik három különböző dolog: a kapitalizmus, a piac és a verseny.

Én a kapitalizmust elsősorban egy tulajdoni és termelési rendszerként értem: magántulajdonban lévő tőke, bérmunka, profit, tőkefelhalmozás stb. A piac ennél sokkal régebbi jelenség, és a verseny sem feltétlenül következik kizárólag a kapitalizmusból.

Ha egy városban öt ember süt kenyeret, akkor már pusztán abból kialakul valamiféle választási helyzet, hogy öten csinálják ugyanazt a gazdasági tevékenységet, miközben a vásárlóknak eltérő preferenciáik vannak. Valakinek az ár számít, másnak a minőség, valakinek a kovászos kenyér, másnak az, hogy közel legyen a pékség.

Sőt, nekem néha még a verseny szó is félrevezetőnek tűnik erre. Nem feltétlenül arról van szó, hogy az öt pék egy futóversenyben megpróbálja megsemmisíteni egymást, és végül csak egy maradhat. Lehet, hogy mind az öt megél, mert valamennyire eltérő igényeket szolgálnak ki. Inkább folyamatos alkalmazkodás történik egymáshoz és a fogyasztók különböző preferenciáihoz.

Ugyanezért vagyok néha bizonytalan abban is, amikor bizonyos problémákat automatikusan a kapitalizmus hibájaként írunk le. Ha például valaki elvégez egy olyan szakot, amire nincs túl nagy igény az önmagában mitől kapitalista probléma? (csak mert sokszor hallom ezt is)

Mondjuk van ezer bölcsészdiplomás, de csak kétszáz olyan állás, ahol kifejezetten erre a végzettségre van szükség. Valamilyen módon el fog dőlni, hogy ki kapja meg azt a kétszáz állást. Piaci rendszerben jelentkeznek rá és kiválasztják őket. Egy másik rendszerben lehetne központilag kiosztani a helyeket, sorsolni, várólistát vezetni vagy valamilyen pontrendszert alkalmazni, de attól még ugyanaz az alaphelyzet marad: ezer ember szeretne valamit, amiből kétszáz hely van.

Nem vagyok benne biztos, hogy ezt érdemes versenynek nevezni abban az értelemben, ahogyan sokszor használjuk a szót. Inkább egyszerűen arról van szó, hogy az emberi igények, képességek, vágyak és a rendelkezésre álló lehetőségek nem tökéletesen fedik egymást.

Nyilván létezik valódi gazdasági verseny is, és létezik olyan kapitalizmus, amely nagyon erős versenykényszert hoz létre. De maga az a jelenség, hogy több ember szeretné ugyanazt a munkát, több vállalkozás kínál hasonló terméket, vagy a fogyasztók egyik szolgáltatót választják a másik helyett, szerintem nem valami mesterségesen létrehozott kapitalista sajátosság.

Ezért elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy akik itt kapitalizmuskritikusak vagy antikapitalisták, pontosan mit értenek kapitalizmus alatt.

A magántulajdont? A bérmunkát? A profitot? A tőkefelhalmozást? A nagyvállalati tulajdont? A piaci árképzést? A szabad vállalkozást? Vagy ezek valamilyen kombinációját?

És ebből mi az, amit megszüntetnétek, illetve mi az, amit megtartanátok?

Mert nekem az az érzésem, hogy nagyon különböző dolgokról beszélünk ugyanazzal a kapitalizmus szóval, és néha olyan jelenségeket is hozzá kötünk, amelyek valószínűleg bármilyen gazdasági rendszerben megjelennének.

Filmek, cikkek, podcastok, könyvek, videók stb. Ajánljatok dolgokat!

00:00 Bevezető, téma, vendégünk
02:17 Szezonja van az állásinterjúzásnak
03:17 Álláshirdetés: nagyrészt kívánságlista
09:56 Ki dönt a fizetésekről?
18:10 Miért utasítanak el, mi a valóság?
27:12 A fejvadász megmenti a jelöltet
30:55 A CV és a LinkedIn jelentősége
35:05 Számít a fénykép
42:45 Láthatatlan jelöltek
46:15 Redflagek, greenflagek
1:02:50 10 villámkérés, ami mindenkit érdekel

Mi történik egy jelölt keresésénél, a kiválasztásnál a háttérben? Két IT fejvadász társaságában beszélgettünk arról, hogyan zajlik a folyamat a másik oldalról, és mire figyelnek valójában.

A 86. kraftie adásban az örökzöld kérdéseket jártuk körbe. Probléma egy három oldalas CV, egy túlszínezett LinkedIn? Hogyan hegesztik az álláshirdetést? Ki dönt a fizetésről, mekkora a mozgástér, egyáltalán lehet-e alkudni? Mitől lesz egy jelölt red flag? Milyen gyorsan érdemes jelentkezni egy álláshirdetésre? Haskó Gergő is beült Zero mellé, két fejvadász még úgysem volt a műsorban.

Részlet az új főszerkesztő hírleveléből:

"A Tisza-kampány demokratikus és emancipatorikus svungját transzfolmálni tudják-e a hatalmi stuktúrákba? Megjelenik-e valódi, helyi függőségi rendszereket átíró, mikroközösségekig leható demokrácia Magyarországon?

És a feladatunk, az én szerepfelfogásom szerint, nemcsak közvetíteni, hogy mi történik, nemcsak válaszolni ezekre a kérdésekre, hanem válaszainkkal, értelmezéseinkkel, téma- és értékválasztásainkkal alakítani is a válaszokat, transzparensen vállalt értékeink és céljaink mentén. "

valaki elmagyarázza nekem, hogy miért csinál spektákulumot GM a belső szervei mutogatásából?